Tegnap este a szállásadó felajánlotta, hogy megkinál vacsorára lecsóval, elfogadtam (most se készételkonzervet kell ennem).
A zacskós levessel még elvagyok, bár már kezd elegem lenni, de így elfogadható volt az esti kaja.
Lefekvés 9—kor, majdnem végigaludtam az éjszakát, hatkor csörög az óra, ébredezés.
Letagadhatatlanul jön az ősz, épp csak világosodik, 7—kor még úgy indulunk, hogy a nap is csak ébredezik.
Az elején gyönyörű erdőben haladunk, Herceg szabadon, boldogság, majd egy mezőn homokos részen óriási rohangálásba kezd, nagyon élvezi.
A látvány számomra is felüditő, mosolygok, elgondolkozom, milyen pici dolog elég a határtalan jókedvhez.
Sajna, hamar végetér a mező, aszfaltra váltunk, be egészen Sárvárig.
Most is meglátogatom a kollégákat, fél óra beszélgetés, hatalmas adag kaját kapunk (alig bírjuk), majd indulunk.
A város tavas része, a vár, valamint a park, ahol a KÉK keresztül megy, valami álomszép.
Kiérünk, a kertvároson keresztülmegyünk (mondanom se kell, aszfalton), majd kiérve Sárvárról a Gyöngyös—patak mellett a töltésen visz az út egészen Csényeújmajorig.
Tűz a nap, árnyék semmi, mégis olyan szép.
Mellettünk, amíg a szem ellát, szélerőművek sokasága, még sosem láttam ennyit, ilyen kis helyre csoportosulva.
A majorban, a pecsétnél megállunk az árnyékban,ivószünet, indulunk, egészen Csényéig végig forgalmas aszfaltúton megyünk.
Beérve a faluba, a boltnál frissítés, majd megint aszfalt, végre egy pici erdőbe érünk.
Megállás, 20 perc frissülés, irány Bögöt.
Beküzdjük magunkat, Herci már nagyon szenved a forró aszfalttól (Én is), a boltnál megállás.
Vásárolok, majd felhívom a szállásadót, tök jó fej, ha várunk negyed órát, értünk jön kocsival, kivisz a szálláshoz, ami a KÉK—től 1,5 km letérő.
Lazitunk az árnyékban, megérkezik a srác, elsőre szimpi, indulunk, az erdő közepén az erdészházban elfoglaljuk a helyünket.
Szól, hogy van két komondor elkerítve, ha játszani akarunk, ne arra menjünk, nehogy “felpörögjenek”.
Megfogadom a tanácsot, kiülünk a lépcsőre, kikefélem Bubu szőrét játék előtt, majd hallom, hogy a kutyák elkezdik módszeresen szétbontani, szétrágni a kerítést.
Odanézek, az egyik kutya már félig kinn van, bemegyek a vadászházba, felhívom a szállásadót, jelzem a problémát, mondja, “Fél óra múlva ott vagyok, addig ne menjetek ki a házból.”
Megérkezik, elzárja a kutyákat egy kennelbe, szabad a terep, közben mondja, hogy van egy rövidebb út a KÉK—hez vissza, nem kell akkora kitérőt tennünk.
Elfogadom a segítséget, holnap minden megspórolt lépés jól jön.
A komondoros sztori után úgy döntök, a mai frizbizés elmarad, nem hívjuk ki Magunk ellen a sorsot.
A hűvös szobában pihenünk, nézem a telefont, kiderül, ma hivatalosan is átléptük a megtett 1000 km—t.
Szuper érzés.
Vacsorára a kollégáktól kapott kínai kaja, zacskós leves, korai fekvés, mert holnap több, mit 30 km vár Ránk.

Vacsorára a “szokásos”, majd lefekvés.
Éjjel fel se ébredek, reggel Bubu 7: 20—kor ébresztőt csinál.
Kimegyünk a “ teraszra” ( az úttól 3 méterre van), eü.séta, Pocket Coffee, majd irány a mosdó.
Felébredek, elsétálunk a boltba, visszajövünk, reggeli.
Délelőtt rendezgetem a cuccaimat, Herci pihen, majd dél körül ebéd (ilyen se volt mostanában).
Ebéd után szieszta (ilyen egyáltalán nem volt), Herceg is biztosan elfáradt tegnap, ugyanis meg se mozdul.
Pihengetésképp megnézek egy filmet a laptopon.
Délután jelentkezik egy túratárs a közösségi médiában, akivel még Bódvaszilasnál találkoztam (Ő volt Kristóf, akinek egy sajnálatos sérülés miatt meg kellett szakítani a KÉK—et), kiderül, szeretné a segítségemet kérni egy telefonos bejelentkezés formájában.
Miért—ne, megoldjuk.
A telefon után hatalmas játék Hercivel a szemben levő telken, majd fürdés, pici lazulás, vacsora, fekvés.
Holnap ismét meglátogatom a kollégáimat Sárváron, a távunk 24 km körül lesz, majd meglátjuk.

Még tegnap délután felhívtam a gércei szállásadót, meg lehet-e oldani, hogy egy nappal hamarabb érkezzek.
Kilenc napot kellett volna pihinap nélkül végigmenni, szerencsére a hölgy közli a telefonba, oké.
Ennek örömére, korán, este 9—kor villanyoltás, hajnalban felébredek, Herci eü.sétán, visszafekszünk, nehezen alszom el.
Hatkor csörög az óra, felkelünk, megjön a camping üzemeltetője, elrendezzük a pénzügyeket, összerakom magunkat. 7:10—kor indulás.
Csipős a reggel, még a nap se ment fel a dombok fölé, Herci szabadon, neki boldogság, én picit fázom.
Hosszúpereszteg 5,8 km, addig végig nagyon széles, szuper, sóderes úton, két oldalt erdő, messzire belátni.
Tőlünk 200 méterre egy kis őzike bóklászik az úton, Bubu leül miután meglátta (erre van tanítva), az állat elszalad, megyünk tovább.Beérünk a faluba, a boltban veszek banánt és üdítőt ( tegnap esti pizza még van 4 szelet), a templom utáni parkban reggelizünk.
Káldig eseménytelen, egyenes terepen megyünk, a falu előtt az “okos” szerint van egy másik út, ami a nyaralók között vezet, kíváncsiságból arra indulunk.
Pofás kis telkek, erdő nélkül, van látnivaló, élvezzük a látványt (Herceg még mindig szabadon).
Beérünk, a kocsmánál pecsét és folyadékbevitel, kulacsok feltöltése, ugyanis Gércéig nincs vízvételi lehetőség.
Káld után egy átjáró jelzi, beértünk a “Farkas erdőbe”.
Még mindig széles, sóderes út, megnézem az “okost”, egy hirtelen ötlettől vezérelve, letérünk a KÉK—ről egy kilátó irányába.
Kb. 1 km után odaérünk, van ott egy biciklis csapat (4 fő), dumcsizunk, segítek nekik, merre kell menni Sárvár felé, búcsúzunk.
Felmegyek a kilátóba, messzire ellátni, a távolban, homályosan, szerintem az Alpok vonalait véltem felfedezni, Bubu addig lenn, az árnyékban hűsöl.
A kilátó utáni szakasz visszacsatlakozik a KÉK—re, indulunk egy jó 20 perc múlva.
Sokkal izgalmasabb, emelkedő, lejtő kombináció, mintha az eredeti úton mentünk volna.
Odaérünk a Hidegkúti vadászházhoz, pecsét, indulás tovább, még mindig a Farkas—erdőben.
Ahhoz képest, hogy hétfő van, sok kirándulóval találkozunk, némelyikkel beszélgetünk is egy pár szót.
A Rózsáskerti erdészházig 4,6 km tömény aszfalton (már a tök...m tele van vele), elérjük, Bubu nagyon kész van (pedig majdnem végig szabadon volt), megállunk.
Jó fél óra múlva nekivágunk az utolsó 2,6 km—nek, mondanom se kell, aszfalton.
A faluba beérve, meglátom a boltot, nyitva van, bevásárlás, az árnyékban kiderítem, hol van a szállásunk.
Kiderül, a túraútvonal mellett van, elsétálunk, felhívom a hölgyet, elszállásol minket, nagyon szuper helyünk van.
Egy 15 négyzetméteres szoba fürdővel és “konyhával” (több nem is kell lakótérnek), viszont az utca túlodalán szembe egy nagy telek házzal, ami szintén az Övék, az udvar részt használhatjuk játékra Herceggel.
A hölgy unokái imádják Bubut, óriásit játszanak Vele, majd elvonulnak.
Félve megkérdezem a mosási lehetőségeket, felajánlja, szedjen össze a mosnivalót, a gép megoldja.
Boldogság van, kiteregetek amint lejár a gép, délután be is szárad.
Iszonyatosan elfáradtunk az aszfalton, visszamegyünk a szobánkba, még mosás elött megfürödtem (arra sincs gond), majd vacsora, fekvés.
Holnap szerencsére nem órára kelek, remélem, sokáig hagy aludni Herceg.

Tegnap este a kollégáktól kapott babgulyás, valamit konzerv sárgaborsófőzelék a vacsora.
9 körül fekvés, óracsörgés előtt ébredek, addig meg se mozdultunk.
Készülünk, 7:10—kor indulás.
Aszfalton nekiindulunk, jó sokat megyünk, majd be a mezőre, nyíl egyenes 4 km emelkedő néllkül, valami pazar.
Olyan szinten el lehet merülni a gondolatokban, hogy észre se veszem és az út végén vagyunk.
Bubu végig szabadon, nagyon boldog, rohangál.
Aszfalt, majd újra erdő, az Ötvösi pecsét az erdőben egy fán van, pihenés, reggeli.
A Szajki—tavakig nincs vízvételi lehetőség, a hátralevő közel 16 km—t 8 deci vízzel kell megoldanunk.
Szerencsére erdőben, egyenes szakaszon haladunk,bírjuk.
Egy esőbeállónál pihi, elgondolkodom, vasárnap lévén furcsa, hogy senkivel nem találkoztunk.
Indulás, szembe egy srác, tovább, majd kb 50 méterre előttünk egy lány egy Border—ral kiabál, te vagy, aki egyben tolja?
A válasz: igen, beszélgetünk, nagyon jól esik, a kutyák addig szaglálódnak, közös fénykép, majd tovább.
200 méter múlva jön velünk szembe két hölgy egy kutyával, ismét szünet, majd indulás.
Beérünk a szálláshoz, a büfénél pihi.
Elfoglaljuk a helyünket, óriási játék ( merthogy van tér), pihenés, lecuccolás után irány a strand, Bubu belemerészkedik a vízbe, hatalmas dicséret.
Vacsorára vettem pizzát (merthogy nincs bolt), amíg elkészül, megfürdök, kikefélem Herci szőrét ( rá is fér fürdés után), majd fürdök, vacsora, lefekvés, mert holnap több, mint 30 km vár Ránk.

Tegnap este annyi vendég volt az étteremben, több, mint fél órát vártam arra, hogy megmelegitsék a kajám.
Sebaj, nagyon hálás vagyok, Herceg addig pihen a szobában.
Vacsi, fekvés, nem tudok nyitott ablaknál aludni, mert nagy a nyüzsgés a sétálóutcában.
Meleg van nagyon, takaró nélkül vagyok, nagy nehezen elalszom.
Éjjel felébredek fél 2—kor, kinyitom a fürdőszoba ajtaját, legalább Bubu tudjon hűsölni.
Be is vonul, reggelig nem is hallom.
Fél hétkor ébresztő, készülünk ( az éjszakai kevés pihenés miatt nehezen), 7:10—kor indulás.
Meglátogatom a kollégákat, kitérő, brutál nehéz zsákkal (merthogy kaptam mindent, mi szem—szájnak ingere) indulunk tovább.
Elhagyva Sümeget 4,5 km aszfalt, hatalmas forgalommal, végre letérünk az erdő felé, megállás.
Elengedem Herceget, nagyon boldog, végre megszabadult a póráztól.
Kisvásárhelyig erdő, egyenes szakaszon, majd beérve ismét a “nyugalom szigetére” érünk.
Semmi autó, semmi zaj, nagyon jó érzés.
A pecsétnél “ráérünk”, fél óra pihi, letérünk a KÉK—ről a szállás felé, Mihályfa 2,5 km aszfalton.
Tűz a nap, árnyék nulla, odaérünk, baj van.
Az “okos” szerint a bolt délután 2—ig van nyitva, az igazság viszont, hogy csak 10:30—ig ( a kiírás szerint).
Bentről beszédet hallok, bekopogok.
Egy hölgy ajtót nyit, elmondom neki, bajban vagyunk kajaügyileg, nagyon segítőkész, kiszolgál, megoldódott a probléma.
Hát igen, az emberi pozitív tulajdonság.
Az árnyékban felhívom a szállásadót, kb negyed óra múlva érkezik, közben kiderül, a pihenőnk előtti lépcsőnél hűsölünk.
Bemegyünk a parkba, megérkezik a hölgy, elfoglaljuk a szállást, “végre” lazulhatunk.
Mosás, borotválkozás, HATALMAS játék Hercivel (be kell pótolni a tegnapi napot), majd a délután már csak így telik el.
Kikefélem Bubu szőrét, megint játék (nagyon boldog), elpakolom a száraz ruhát, Én is pihenek.
Holnap a Szajki—tavakig szintemelkedés nélküli szakasz vár ránk, de több, mint 20—km (ellenben a mai 13,4 km—el), korán szeretnék indulni, elkerülvén a hőséget, ráadásul, ha megoldható lesz, pancsolni is szeretnék Herceggel a strandon.

Tegnap este csak tíz körül sikerült megszabadulni a sráctól (be volt szívva, nem is kicsit), lefekszünk, sokat forgolódom (valószínűleg az otthoni koszt miatti jóllakottság az oka), hatkor ébresztő, nagy nehezen magamhoz térek, nem engedem hemperegni Hercit, nehogy megint tiszta bogáncs legyen.
Egy picit meg is sértődik, majd gyorsan “feldolgozza”.
Készülődünk, szembesülök vele, hogy ma megint egy heti ellátmánnyal indulunk, nagyon nehéz a hátizsák.
Bubunak csak sikerült összeszedni jó pár bogáncsot, késik az indulás, “ragadósan” csak nem vágunk neki a mai napnak.
Kiszedem belőle, 7:10—kor start.
Kapásból kutyatámadással indítjuk a napot, egy hatalmas dög nagyon mogorván rohant felénk, de hát ugye a túrabot segít...
Átmegyünk a falun, a Rezi—várat kihagyjuk, mert hosszú a mai táv és még van egy pár dolog, ami miatt ki szeretnék térni.
Erdős részre érünk, csörög a telefon.
Még tegnap este az egyik ismerősöm segíteni szeretett volna Sümegen szállásügyben, visszamondtam az előre lefoglalt szállást, bíztam benne, sikerül a “segítség”.
Hát sajna nem jött össze, mindenképpen segíteni szeretne, “ráfekszik” a gépre, hogy megoldást találjunk.
Kis idő múlva csörög ismét, megvan a helyünk, kutyával is lehet menni, ráadásul Sümeg központjában van, nem a szélén, hasonló árban, mint a camping.
Felvidulunk, elengedem Hercit de szinte azonnal vissza is kötöm, Zalaszántó határában iszonyat magas csalán és gaz keveréke.
Átverekedjük Magunkat, beérünk a faluba, nagyon sok kutya van, szerencsére mind kerítés mögött, pecsételünk, indulás a Sztúpa felé.
Meredek emelkedő, felérünk, le kell térni a KÉK—ről, ha meg szeretnénk nézni.
Itt terveztem reggelizni, így hát indulás.
Pár száz méter múlva előbukkan az erdőből a fehér “szentély”, nagyon megnyugtató a látvány és a hangulat is.
Kényelmesen reggelizünk, indulás egy jó fél óra múlva a Tátika—vár felé.
Kellemes erdőben lejtős, emelkedős részen megyünk sokáig, majd egy tábla mutatja, irány a Tátika—hegy.
Rosszabbra számítottam, nem vészes emelkedő, jön szembe egy iskolás csoport.
Herci megint egyből “kedvenc”, sokára tovább, ha meg szeretnénk nézni a romokat, megint le kell térni.
Mivel sokáig nem lesz részünk komoly szintemelkedésben, búcsúzva a Balaton—Felvidéktől, nekiindulunk.
Meredek “csigaösvényen” körbe—körbe felfelé megpillantjuk a várfalat, felérünk, szusszanás.
A látvány valami pazar, látjuk a mai végcélt (Sümeget), körbe dimbes-dombos, távolban a Badacsony vonalai, valamint a Balaton is látszik.
Húsz perc nézelődés után visszamegyünk a leágazáshoz, a Sarvaly—Erdészházig kanyargós egyszemélyes lejtő, majd erdei aszfaltút.
Már kezdjük érezni a mai napot, az aszfalton elengedem Herceget, nincs kedve rohangálni, valószínűleg Ő is fárad már.
Erdészháznál pecsét, ivás, a vizünk elfogy, pedig még van hátra 5,8 km aszfalt majdnem végig árnyék nélkül.
Nagyon tűz a nap.
Eseménytelen lassúsággal, nagy nehezen leküzdjük a hátralevő részt, beérve a városközpontba, meglátok egy kisboltot árnyékos terasszal, megállunk összeszedni Magunkat.
Bubu ivás után kidől, a teraszon van egy fiatal srác, beszélgetni kezdünk, elmegy az idő, meg kéne keresni a szállásunkat.
Kiderül 80 méterre van, odaérünk, bejelentkezünk, szembesülök vele, ez egy panzió, udvar nélkül, ma se lesz játék.
Sebaj, legalább elmondhatom Magunkról, hogy a túra során panzióban is megszálltunk... :).
Amúgy szuper, reggeli is jár a foglaláshoz, már csak pihenni kell.
Megfürdök (mégse izzadtan és büdösen menjek le az étteremrészre), majd a pincér “érdekesen” néz Rám, amikor mondom neki, hogy a zacskós levesem és készétel konzervem valahogy meg kellene este melegíteni, mivel a szobában nincs mikró.
Vicces jelenet volt, de jófej volt a srác, mondja: “Ne aggódj, megoldjuk”.
Közeledik a hétvége, Sümegen egyre nagyobb a nyüzsgés, a sétálóutcában van a helyünk, érdekes lesz az esti pihenés.

Ma reggel nyolc előtt ébredek, éjjel fel se keltem.
Bubu nagyon türelmes volt, nem ébresztett.
Nagyon nehezen térek magamhoz, a tulaj megkinál kávéval, elfogadom.
Végre sikerül (magamhoz térnem), el kellene kezdeni a napi dolgokat, Bubu megjelenik a frizbivel.
Hatalmas játék, majd visszajön , tiszta bogáncs.
Ráérünk, kiszedem belőle, kikeféltem a szőrét, pihenés.
Reggelizem, elvonulás.
Pakolok, rendezgetem a cuccaimat, újra hozza a játékát.
Újra rohangálás, megint tiszta bogáncs, ismét kiszedem.
Két nappal ezelőtt édesanyám felhívott, meglátogatnának a pihinapon, megbeszéljük melyik busszal érkeznek.
”Összerakom”  Hercit, indulunk, közben a boltban bevásárlás, majd beér a busz.
Mivel a Rezi—várhoz nem lenne elég idő felmenni, elmegyünk a szállásomra, beszélgetünk, indulás vissza a buszmegállóba.
Közel másfél órát voltak ott édesapámmal, nagyon jól esett.
Búcsúzás, “felrakom” Őket a buszra, vissza a szállásra.
Ismét játszunk, közben beszélek párommal is, majd megjelenik két kutya a szomszédban.
Csodálatosak, kiderül, mindkettő Border.
A gazdájuk kérdezi, játszhatnak—e, persze, majd hatalmas rohangálás, Bubu nagyon boldog.
20 perc múlva búcsúznak, 
Fürdés “lenne”, de megjelenik egy srác, nem igazán tudja,”merre van arccal”, szaunázni jönnek, el kezd beszélni.
Alig tudom lerázni, végre nyugi van, Bubu vacsit kap, megfürdök, vacsora után ( otthoni fasirt, petrezselymes krumpli), fekvés.
Holnap sok látnivaló lesz, korán szeretnék indulni, 6—ra állítom az órát.

A tegnap este már csak így ment el, lazulunk.
Fekvés valamikor (nem is néztem az órát), majd reggelig alvás.
Óra előtt ébredek (7:10), kényelmes készülés, indulás, meglátogatjuk a kollégáimat.
Beszélgetünk, majd kapunk egy HATALMAS ADAG ellátmányt.
Nagyon jól esik, súlya is van, valahogy csak megoldjuk.
Keszthelyen a KÉK—re kb 11 előtt érkezünk (plusz 4,5 km), kilogisztikázom a kapott elemózsiát, majd dél előtt elhagyjuk a várost.
Sajnos elhagytuk a balatoni részt.
Hévizig aszfaltozott bicikliút, Bubu szabadon, nagyon boldog, majd rendes aszfaltra váltunk a városban, majd hegynek felfelé, alig várjuk, hogy kiérjünk, amúgy a fürdő, ami mellett elmentünk, nagyon szép.
Pici erdő következik, majd egyszemélyes ösvény, rátérünk egy széles, sóderes útra.
”Okos” szerint a következő pecsétig egy visszafordulás kell a sóderről aszfaltra, úgy döntök, levágjuk, keresztül a mezőn, nem is vészes, pecsétnél pihi (nyertünk majd 1 km—et).
Már csak 2,6 km Rezi, indulunk.
Nem vészes emelkedő, majd lejtő, odaérünk a falu határába.
Egy tábla jelzi a szállásunk (Rezi—dencia), 300 méter kitérővel megérkezünk.
Elfoglaljuk, az előre feladott csomag a faházban, lecuccolunk, pihi.
Lebontom a “karácsonyfát”, kissebb hátizsák elő, majd indulunk a faluba.
Boltban vásárlás, kocsmánál pecsét, majd visszaügetünk a faházunkhoz (1,6 km).
Minden abbamarad, Herci hozza a frizbit.
Hát akkor játék van.
Nagyon sokáig.
Végre kifárad, lazíthatok.
Felhivom az egyik ismerősöm, beszélgetünk, felhívom a párom, majd megjelenik a szállásadó, új rendszert vezettek be, elég körülményes, sokára végzünk az adminisztrációval, eléggé megcsúsztunk időben, de sebaj, holnap pihinap van.
Vacsora Hercinek, fürdés, majd Én is vacsorázok ( a kollégáktól kapott ellátmányt, ami szerencsére nem újra konzerv), lefekvés.
Reggel megint nem órára kelek, a holnap a pihiről szól.

Kora este még megjelent egy 4 tagú brigád, ők is itt lesznek elszállásolva, beszélgetünk, elmegy az idő, majd fürdés, vacsi, fekvés.
3/4—ed 7—re állítom az ébresztőt, éjjel fel se ébredek, egész jól kipihenem magam, óracsörgés előtt fenn vagyok.
A munkások már elmentek, ketten vagyunk Hercivel.
Lemegyek az udvarra ébredezni, Bubu addig eü.séta, majd reggelit kap, készülődünk.
A második Pocket Coffee közben észreveszem, valaki van az udvaron.
A takarítónő.
Beszélgetünk, megkinál kávéval, eltelik az idő, nyolc is elmúlt, hogy elindulunk.
Visszatérve a KÉK—re, kapásból rossz irányba indulunk, észreveszem, visszafordulunk, plusz 1,5 km.
Lesenceistvánd másik határáig végig aszfalt (11,5 km a szállástól) forgalmas főúton, szegény Herceg nagyon szenved (Én is), közben pecsét, egy szusszanás, de indulunk, hogy minél előbb letudjuk, felérjünk a szőlők közé.
Vége az aszfaltnak, megállás egy diófa alatt, reggeli (11 óra).
Minimum fél órát elvagyunk, nem is nézem, mennyit, kényelmes tempóban indulás.
A mai hibát itt követtem el.
Reggeli előtt nem néztem meg, milyen lesz a következő rész, 100 méter szintemelkedés 400 méter alatt tele hassal, szóval nem volt kellemes.
Nagy nehezen felérünk, csodás, erdős rész, majd pincék közé érünk, balra van egy pad, megállunk.
A kilátás pazar, nézelődünk ismét egy fél órát, alig tudunk betelni a látvánnyal.
Tovább, Hercit elengedem, benézzük a jelet, ismét plusz 700 méter.
Vállusig, végig erdőben, végig szabadon van Bubu, nagyon boldog.
Beérve a faluba, nagyon szimpi a hely, totál csend, a pecsétnél megállás, ivószünet, majd tovább.
Elhagyva a települést jobbra elkanyarodunk az aszfaltról, eltűnik a jel.
”Okos” elő, kiderül, továbbmentünk, vissza 300 méter, át kell menni egy “dzsindzsás” részen.
50 méter múlva tisztul a terep, folyamatos egyszemélyes emelkedő 600—700 méteren keresztül, de ami utána jön, valami meseszép.
Erdei úton gyönyörű erdőben haladunk, egészen “Nagyrét” pihenőhelyig.
A pihenőnél egy “ismerős” arc ránk köszön, megismertem, az az idős hölgy, akivel Csókakő után találkoztunk ( a Blogban is megemlítettem).
Beszélgetünk, majd Ő továbbmegy, mert hosszabb táv vár Rá, mint Ránk.
Lassan indulás, beérünk Gyenesdiásra, kitalálom, meg kell nézni a Balatont.
A szállásomtól pont az ellenkező irányba van, nem számít, megyünk valahogy azt érzem, nem foglalkozom az idővel.
Leérve a tóhoz, leveszem a cipőt, zoknit, Hercivel együtt belemegyünk.
Nem érti, mi ez a nagy víz, aztán rájön, milyen hűsítő a hasának,  elvan, mint a “befőtt”.
Nem érdekel, mennyi az idő és hogy milyen fáradtak vagyunk, jó érzés.
Kb. fél óra múlva összeszedjük magunkat, indulás, útközben megveszem a vacsorát (gyorsétterem), majd 1,6 km múlva megérkezünk, lecuccolunk, már fél öt is elmúlt.
Szuper a hely, lazítás.
Másfél óra múlva megjön a szállásadó, rendezünk mindent, beszélgetünk, elvonulás.
Ma 33,1 km volt a táv a kitérőkkel, így nincs kedve játszani Őfelségének, inkább pihen, de jól esik neki, hogy kikeféltem a szőrét és átmassziroztam.
Reggel fél 9 körül indulunk, ráérünk lefeküdni, csak 24—25 km vár Ránk, ráadásul Reziben pihinapunk lesz.

Tegnap este úgy gondoltam, nagyon éhes vagyok, a pizza mellé rendeltem egy gyrost is, egy óra múlva ki is hozta a futár.
Addig Herceg kapott vacsorát, majd elmentem fürdeni, hogy kaja után már csak le kelljen feküdnöm.
Nagyon fáradtak, kimerültek voltunk mind a ketten, korán volt “villanyoltás”, szerintem még 9 előtt.
A tegnapi blogbejegyzésében említett okok miatt órát nem is állítottam, ráérünk kelni.
Ehhez képest 7 előtt nem sokkal Herci úgy gondolja, elég volt a pihenésből, megnyalja a lelógó kezem, felébreszt.
Ha már így alakult, Pocket Coffee, ébredezés, de még mindig kimerült vagyok.
Herci kajáltatása után Én is reggelizem (tegnapi maradék két szelet pizza, főtt virsli, krémtúró), majd kitalálom a napi programot.
Mosnom biztos kell, átnézem a zsákot, majd átnézem a holnapi útvonalat, lazulnunk is kell, ráadásul délután séta, ugyanis meglátogatom itt is a kollégáimat.
Megjelent reggeli után a gondnok, szól, van mosógép, erről le van a gond.
Átnézek mindent, délelőtt szieszta, majdnem elalszom, de csak majdnem.
Bubu is fáradt lehet, mert meg se jelent a frizbivel MÉG.
Egy óra körül elindulunk a városban, kellemesnek nem mondható, aszfaltos részen, ráadásul a nap is tűz, árnyék nem nagyon, de egy jó 20 perc múlva csak odaérünk a munkatársakhoz.
Nem kapkodunk, jól elbeszélgetünk, már 3 is elmúlt, mikor vissza indulunk a szállásra, ugyanilyen körülmények között.
Megérkezünk, inni szeretnék, nincs víz.
Eszembe jut, hogy délelőtt a gondnok vizet szerelt, nem nyitotta vissza a főcsapot, sebaj, felhívom a szállásadót, mondja a telefonba, kb 2 óra múlva ér vissza a karbantartó.
Ha már így alakult, van még nálam ásványviz, iszom azt, közben kajálok (A kollégáktól kapott kínai kaját), jóleső érzéssel pihenek.
Befut két szállóvendég, nem érik el a szállásadót telefonon, nagy nehezen megoldjuk, elfoglalják a földszinti apartmant, majd el is “rohannak”, mert még dolgozniuk kell ma.
Megjelenik Herci a frizbivel.
Mondom neki, hogy “zsebkendőnyi” az udvar, nincs hely játszani, hajthatatlan, aminek az lett a következménye, hogy átrepült a szomszédba a játékszer.
Átmegyek, becsöngetek, nincs otthon senki, más megoldás kell.
Szerencsére nem túl magas a két telek között a betonfal, odaállitok egy széket, átnézek, meglátom a frizbit 2 méterre.
A szomszéd kutyája is észrevett, jönne játszani, el akarja kobozni a frizbit, rászólok, otthagyja.
Keresek egy hosszúnyelű seprűt, nagy nehezen kihalászom, visszaszerzem, mára befejeztük (de szerintem a jövőben se játszunk, ha ilyen kicsi a telek).
Nem érti Bubu, miért nincs játék, lefekszik, de csak azért, hogy kb 2 perc múlva jöjjön egy kis simogatásért.
Jól megdögönyözöm, vigyorog, rendben vagyunk.
Elvonul pihenni az árnyékba.
Holnap nem kapkodok, 8 körül indulunk, Gyenesdiás a cél (kb. 24 km), viszont olyan vacsorám lesz, mint a túra során még egyszer se (gyorséttermi kaja).
Viszont ma még visszatérek a “jól megszokott” zacskós leves, konzerv készétel kombóhoz, de legalább borsós tokány tésztával lesz a menü, ellenben a rengeteg főzelékkel.
Kipihenni nem igazán sikerült magam (lehet, hogy már érződik a folyamatos terhelés), de holnapután lesz a “hivatalos” pihinapunk, ami jó érzéssel tölt el.