Kora este még megjelent egy 4 tagú brigád, ők is itt lesznek elszállásolva, beszélgetünk, elmegy az idő, majd fürdés, vacsi, fekvés.
3/4—ed 7—re állítom az ébresztőt, éjjel fel se ébredek, egész jól kipihenem magam, óracsörgés előtt fenn vagyok.
A munkások már elmentek, ketten vagyunk Hercivel.
Lemegyek az udvarra ébredezni, Bubu addig eü.séta, majd reggelit kap, készülődünk.
A második Pocket Coffee közben észreveszem, valaki van az udvaron.
A takarítónő.
Beszélgetünk, megkinál kávéval, eltelik az idő, nyolc is elmúlt, hogy elindulunk.
Visszatérve a KÉK—re, kapásból rossz irányba indulunk, észreveszem, visszafordulunk, plusz 1,5 km.
Lesenceistvánd másik határáig végig aszfalt (11,5 km a szállástól) forgalmas főúton, szegény Herceg nagyon szenved (Én is), közben pecsét, egy szusszanás, de indulunk, hogy minél előbb letudjuk, felérjünk a szőlők közé.
Vége az aszfaltnak, megállás egy diófa alatt, reggeli (11 óra).
Minimum fél órát elvagyunk, nem is nézem, mennyit, kényelmes tempóban indulás.
A mai hibát itt követtem el.
Reggeli előtt nem néztem meg, milyen lesz a következő rész, 100 méter szintemelkedés 400 méter alatt tele hassal, szóval nem volt kellemes.
Nagy nehezen felérünk, csodás, erdős rész, majd pincék közé érünk, balra van egy pad, megállunk.
A kilátás pazar, nézelődünk ismét egy fél órát, alig tudunk betelni a látvánnyal.
Tovább, Hercit elengedem, benézzük a jelet, ismét plusz 700 méter.
Vállusig, végig erdőben, végig szabadon van Bubu, nagyon boldog.
Beérve a faluba, nagyon szimpi a hely, totál csend, a pecsétnél megállás, ivószünet, majd tovább.
Elhagyva a települést jobbra elkanyarodunk az aszfaltról, eltűnik a jel.
”Okos” elő, kiderül, továbbmentünk, vissza 300 méter, át kell menni egy “dzsindzsás” részen.
50 méter múlva tisztul a terep, folyamatos egyszemélyes emelkedő 600—700 méteren keresztül, de ami utána jön, valami meseszép.
Erdei úton gyönyörű erdőben haladunk, egészen “Nagyrét” pihenőhelyig.
A pihenőnél egy “ismerős” arc ránk köszön, megismertem, az az idős hölgy, akivel Csókakő után találkoztunk ( a Blogban is megemlítettem).
Beszélgetünk, majd Ő továbbmegy, mert hosszabb táv vár Rá, mint Ránk.
Lassan indulás, beérünk Gyenesdiásra, kitalálom, meg kell nézni a Balatont.
A szállásomtól pont az ellenkező irányba van, nem számít, megyünk valahogy azt érzem, nem foglalkozom az idővel.
Leérve a tóhoz, leveszem a cipőt, zoknit, Hercivel együtt belemegyünk.
Nem érti, mi ez a nagy víz, aztán rájön, milyen hűsítő a hasának,  elvan, mint a “befőtt”.
Nem érdekel, mennyi az idő és hogy milyen fáradtak vagyunk, jó érzés.
Kb. fél óra múlva összeszedjük magunkat, indulás, útközben megveszem a vacsorát (gyorsétterem), majd 1,6 km múlva megérkezünk, lecuccolunk, már fél öt is elmúlt.
Szuper a hely, lazítás.
Másfél óra múlva megjön a szállásadó, rendezünk mindent, beszélgetünk, elvonulás.
Ma 33,1 km volt a táv a kitérőkkel, így nincs kedve játszani Őfelségének, inkább pihen, de jól esik neki, hogy kikeféltem a szőrét és átmassziroztam.
Reggel fél 9 körül indulunk, ráérünk lefeküdni, csak 24—25 km vár Ránk, ráadásul Reziben pihinapunk lesz.