Tegnap este nagyon korán (8 után nem sokkal) lefeküdtünk, de nem nagyon tudtam aludni, ugyanis...
Még a hét elején elhatároztam, ha meg tudom oldani, az utolsó két túranapot összetolom, így egy nappal hamarabb teljesítem a Kéktúra teljes távját.
Reggel 6 előtt ébredtem, kávé nélkül magamhoz tértem (elfelejtettem Pocket Coffe-t hozni, a büfé meg csak 8-kor nyit), Bubunak reggeli, összepakoltam, 7:10-kor indulás.
A nap még csak akkor küzdötte fel magát a hegytetőre, így épphogy csak világosban indultunk.
Elég "csípős" volt az idő, de hát erre való a széldzseki és hosszú nadrág.
Pilisszentkeresztig folyamatos ereszkedés, Bubu nagyon élvezi a hűvös reggelt, egész gyorsan beérünk a faluba (negyed 9).
A boltban vettem egy fél literes üdítőt, viszont a vízre nem gondoltam, ami később problémát okozott.
A falu után egy pihenőnél reggeli, a távolból "hangzavart" hallunk, nemsokára egy csapat túrázó érkezik, majd mennek is tovább a Kék-en.
A megállás után egész jó tempóban indulunk, gyorsan utolérjük és el is hagyjuk a kirándulókat.
A Dera szurdokon keresztül vezet az út, nem győzünk ámuldozni.
Kiérve a patak völgyéből egy nyílt területre, nagyon sok emberrel találkozunk.
Nem is időztünk, irány a Kevély-nyereg.
Az erdőben egyenes szakaszon, majd meredek kaptatón felérünk, megállás.
Az esőbeállóban beszélgetünk két hölggyel, majd Ők az ellenkező irányba továbbmennek, Mi is elindulunk a Rozália-téglagyár felé.
Eszméletlen, nagyon köves, csúszós meredek lejtő, alig haladunk, szembe nagyon sokan jönnek, végre leérünk.
Pilisborosjenő határában vezet az út, feltűnik, hogy a vizünk nem fog kitartani.
Közkutat nem találtam, így a már bevált eljárást alkalmaztam, becsöngettem egy házba.
A házigazda ismét nagyon segítőkész, kapunk egy másfél literes szénsavmentes ásványvizet.
A következő pecsétig a vasúti sinek mellett egy ösvényen vezet az út, tűz a nap, árnyék alig, végre meglátjuk a téglagyár kapuját.
Pár perc szusszanás, gyerünk tovább a Virágos-nyereg felé.
Kellemes emelkedő, majd egyre meredekebb, de azért csak felérünk.
Pecsét, indulás, "már nem sok van " jeligére a következő megálló a Hármashatár-hegy.
A nap legnehezebb, szenvedős része.
Nagyon meredek, köves emelkedő, majd ugyanilyen lejtő, ami ismétlődik.
Egyszercsak minden előjel nélkül elérjük a Rotter Lajos turistaházat, végre van ivóvizes csap, megállás.
Belekerül az utolsó pecsét is a füzetbe.
A hátralevő részt, szinte észre sem véve a távot, legyalogoljuk, ezzel hivatalosan is teljesítettük az Országos Kéktúra teljes távját.
Irány az otthon, hazafelé a buszon nagyon kavarognak a gondolataim, biztos kell egy pár nap, amíg lezárom magamban ezt a picit több, mint két hónapot.
Rengeteg tapasztalattal és tanulsággal szolgált az elmúlt időszak, egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.
Büszke vagyok a családomra, akik nagyon sokat segítettek, támogattak.
Büszke vagyok Hercegre, aki minden egyes méteren Velem volt, hatalmas kötődés alalkult ki kettőnk között.
Ezzel zárom blogomat, VISZLÁT!