Tegnap este úgy gondoltam, nagyon éhes vagyok, a pizza mellé rendeltem egy gyrost is, egy óra múlva ki is hozta a futár.
Addig Herceg kapott vacsorát, majd elmentem fürdeni, hogy kaja után már csak le kelljen feküdnöm.
Nagyon fáradtak, kimerültek voltunk mind a ketten, korán volt “villanyoltás”, szerintem még 9 előtt.
A tegnapi blogbejegyzésében említett okok miatt órát nem is állítottam, ráérünk kelni.
Ehhez képest 7 előtt nem sokkal Herci úgy gondolja, elég volt a pihenésből, megnyalja a lelógó kezem, felébreszt.
Ha már így alakult, Pocket Coffee, ébredezés, de még mindig kimerült vagyok.
Herci kajáltatása után Én is reggelizem (tegnapi maradék két szelet pizza, főtt virsli, krémtúró), majd kitalálom a napi programot.
Mosnom biztos kell, átnézem a zsákot, majd átnézem a holnapi útvonalat, lazulnunk is kell, ráadásul délután séta, ugyanis meglátogatom itt is a kollégáimat.
Megjelent reggeli után a gondnok, szól, van mosógép, erről le van a gond.
Átnézek mindent, délelőtt szieszta, majdnem elalszom, de csak majdnem.
Bubu is fáradt lehet, mert meg se jelent a frizbivel MÉG.
Egy óra körül elindulunk a városban, kellemesnek nem mondható, aszfaltos részen, ráadásul a nap is tűz, árnyék nem nagyon, de egy jó 20 perc múlva csak odaérünk a munkatársakhoz.
Nem kapkodunk, jól elbeszélgetünk, már 3 is elmúlt, mikor vissza indulunk a szállásra, ugyanilyen körülmények között.
Megérkezünk, inni szeretnék, nincs víz.
Eszembe jut, hogy délelőtt a gondnok vizet szerelt, nem nyitotta vissza a főcsapot, sebaj, felhívom a szállásadót, mondja a telefonba, kb 2 óra múlva ér vissza a karbantartó.
Ha már így alakult, van még nálam ásványviz, iszom azt, közben kajálok (A kollégáktól kapott kínai kaját), jóleső érzéssel pihenek.
Befut két szállóvendég, nem érik el a szállásadót telefonon, nagy nehezen megoldjuk, elfoglalják a földszinti apartmant, majd el is “rohannak”, mert még dolgozniuk kell ma.
Megjelenik Herci a frizbivel.
Mondom neki, hogy “zsebkendőnyi” az udvar, nincs hely játszani, hajthatatlan, aminek az lett a következménye, hogy átrepült a szomszédba a játékszer.
Átmegyek, becsöngetek, nincs otthon senki, más megoldás kell.
Szerencsére nem túl magas a két telek között a betonfal, odaállitok egy széket, átnézek, meglátom a frizbit 2 méterre.
A szomszéd kutyája is észrevett, jönne játszani, el akarja kobozni a frizbit, rászólok, otthagyja.
Keresek egy hosszúnyelű seprűt, nagy nehezen kihalászom, visszaszerzem, mára befejeztük (de szerintem a jövőben se játszunk, ha ilyen kicsi a telek).
Nem érti Bubu, miért nincs játék, lefekszik, de csak azért, hogy kb 2 perc múlva jöjjön egy kis simogatásért.
Jól megdögönyözöm, vigyorog, rendben vagyunk.
Elvonul pihenni az árnyékba.
Holnap nem kapkodok, 8 körül indulunk, Gyenesdiás a cél (kb. 24 km), viszont olyan vacsorám lesz, mint a túra során még egyszer se (gyorséttermi kaja).
Viszont ma még visszatérek a “jól megszokott” zacskós leves, konzerv készétel kombóhoz, de legalább borsós tokány tésztával lesz a menü, ellenben a rengeteg főzelékkel.
Kipihenni nem igazán sikerült magam (lehet, hogy már érződik a folyamatos terhelés), de holnapután lesz a “hivatalos” pihinapunk, ami jó érzéssel tölt el.