Vacsorára a “szokásos” zacskós leves, konzerv készétel (most legalább lencsefőzelék).
Lefekvés, 3/4—ed hétre állítottam a telefont, persze 6 után nem sokkal felébredek.
Eszembe jut, hogy Szentbékkállán korán zár a bolt, Magunkhoz térünk, összekészülünk, indulás.
7:40—kor start 9 fokban.
Az út eleje egyből kitérővel indul a Pálos—kolostor romjaihoz.
Elnézelődünk, de azért haladni is kell.
A romok után egy pici mezős, majd erdős rész következik.
Egy marha-gulya van előttünk kb. 50 állat, kitalálom, megelőzzük Őket.
Elkezdjük kikerülni, a tehenek elég "agresszívan" közelítenek, felgyorsítunk.
A sor elején ott van a gulyás a kutyájával, mondom neki: "Eléggé támadólag léptek fel velünk szembe a tehenek", mire mondja, azért mert idegen kutyát láttak, csak az Ő kutyájához vannak szokva.
Háát, eléggé leizzadtam, de túl vagyunk rajta...
A Csicsói erdészházig, ami azóta erdei iskola lett, 8 km vár Ránk.
Széles úton, kétoldalt sűrű erdő, elengedem Bubut, nagy a boldogság.
Kiérünk az aszfaltra, 300 méter múlva jobbra egy széles, sóderes útra kell letérni.
Nagyon hosszú (több, mint 2 km) egyenes szakasz, két oldalt továbbra is sűrű, tudok tempót diktálni, Herci szabadon rohangál körülöttem, odaérünk a pecséthez.
Gyors pecsét, reggeli, majd tovább.
Balatonhenye 6 km.
Még mindig nagyon kellemes a gyors haladás, szintemelkedés alig, eseménytelen szakasz, beérünk a faluba.
Pecsét megvan, de közkutat nem látok.
Becsengetünk egy házba, nagyon kedvesek az ott lakók, feltöltik a kulacsokat, ugyanis Szentbékkálláig nincs vízvételi lehetőség.
Elindulunk a jelzésen, valami nem stimmel.
Kiderül, megint módosították a KÉK útvonalát, az útjelző tábla szerint Békkálla még 8,8 km, a füzet szerint csak 7,6.
Újratervezés, ugyanis, ha a Kéken megyünk, nem érünk oda a bolthoz.
Megvan a megoldás, le tudunk csippantani 1,5 km—t, irány a kék plusz jelzés, majd a kék háromszög, ami felvisz az Eötvös Károly—kilátóhoz, itt újra becsatlakozunk a Kékbe.
Hát a kék háromszög tudtam, hogy meredek, de ez durva, mintha a Bükkben lennénk.
Felérünk kifulladva, “zsákszünet”, felmegyek a kilátóba, Bubu addig pihen odalenn.
Megpillantom a Balatont a távolban, majd jobban körbenézve, kisakkozom a következő napok útvonalát.
Szép lesz.
Indulás, mert el kell érni a boltot még nyitva.
Meredek lejtő, igaz nem sokáig, majd kellemes lejtő, a szőlők mellett nagyon pofás nyaralók vannak, igazán szép.
Beérünk a falu határába, a bolt még 20 percig van nyitva, gyorsítunk.
Odaérünk, sikerül bevásárolni, majd most már “ráérünk”, PIHENÉS van a bolt mellett, ami közben bezár.
Eddig azt gondoltam, a keleti részen van csak ilyen, hogy a faluban a bolt csak ilyen rövid ideig van nyitva, meglepő volt, hogy pont a Balaton környékén ilyennel találkozom.
Kényelmesen pecsételünk, majd megkeressük a szállást, elfoglaljuk.
Ma sikerül mosnom, 20 nap után borotválkoznom, nagyon felemelő érzés.
A tükörben észrevettem, hogy ma sikeresen leégtem, a nyakam tiszta piros.
Ahhoz képest, hogy reggel még hidegben indultam, érdekes dolgokat tud produkálni az időjárás, sebaj, majd csak “túlélem valahogy”.
Mindennel megvagyunk, már csak játék.
Hatalmas udvar, repül a frizbi, Herci nagyon elemében van.
Többször is jól kifárasztom, tele lesz bogánccsal, sebaj, kiszedjük.
Vacsorára ismét a “szokásos” (kezdem unni), annyi különbséggel, hogy a konzerv ma székelykáposzta (merthogy csak az volt a boltban).
A “kőtengert” elszámoltam, nem ma, hanem holnap fogom útba ejteni, ugyanúgy, mint a csobánci—várromot.
A következő táv csak 15 km a mai 24—hez képest, ráérünk reggel 7 után kelni (persze, ha Káptalantótiban van nyitva délután bolt).