Még tegnap délután felhívtam a gércei szállásadót, meg lehet-e oldani, hogy egy nappal hamarabb érkezzek.
Kilenc napot kellett volna pihinap nélkül végigmenni, szerencsére a hölgy közli a telefonba, oké.
Ennek örömére, korán, este 9—kor villanyoltás, hajnalban felébredek, Herci eü.sétán, visszafekszünk, nehezen alszom el.
Hatkor csörög az óra, felkelünk, megjön a camping üzemeltetője, elrendezzük a pénzügyeket, összerakom magunkat. 7:10—kor indulás.
Csipős a reggel, még a nap se ment fel a dombok fölé, Herci szabadon, neki boldogság, én picit fázom.
Hosszúpereszteg 5,8 km, addig végig nagyon széles, szuper, sóderes úton, két oldalt erdő, messzire belátni.
Tőlünk 200 méterre egy kis őzike bóklászik az úton, Bubu leül miután meglátta (erre van tanítva), az állat elszalad, megyünk tovább.Beérünk a faluba, a boltban veszek banánt és üdítőt ( tegnap esti pizza még van 4 szelet), a templom utáni parkban reggelizünk.
Káldig eseménytelen, egyenes terepen megyünk, a falu előtt az “okos” szerint van egy másik út, ami a nyaralók között vezet, kíváncsiságból arra indulunk.
Pofás kis telkek, erdő nélkül, van látnivaló, élvezzük a látványt (Herceg még mindig szabadon).
Beérünk, a kocsmánál pecsét és folyadékbevitel, kulacsok feltöltése, ugyanis Gércéig nincs vízvételi lehetőség.
Káld után egy átjáró jelzi, beértünk a “Farkas erdőbe”.
Még mindig széles, sóderes út, megnézem az “okost”, egy hirtelen ötlettől vezérelve, letérünk a KÉK—ről egy kilátó irányába.
Kb. 1 km után odaérünk, van ott egy biciklis csapat (4 fő), dumcsizunk, segítek nekik, merre kell menni Sárvár felé, búcsúzunk.
Felmegyek a kilátóba, messzire ellátni, a távolban, homályosan, szerintem az Alpok vonalait véltem felfedezni, Bubu addig lenn, az árnyékban hűsöl.
A kilátó utáni szakasz visszacsatlakozik a KÉK—re, indulunk egy jó 20 perc múlva.
Sokkal izgalmasabb, emelkedő, lejtő kombináció, mintha az eredeti úton mentünk volna.
Odaérünk a Hidegkúti vadászházhoz, pecsét, indulás tovább, még mindig a Farkas—erdőben.
Ahhoz képest, hogy hétfő van, sok kirándulóval találkozunk, némelyikkel beszélgetünk is egy pár szót.
A Rózsáskerti erdészházig 4,6 km tömény aszfalton (már a tök...m tele van vele), elérjük, Bubu nagyon kész van (pedig majdnem végig szabadon volt), megállunk.
Jó fél óra múlva nekivágunk az utolsó 2,6 km—nek, mondanom se kell, aszfalton.
A faluba beérve, meglátom a boltot, nyitva van, bevásárlás, az árnyékban kiderítem, hol van a szállásunk.
Kiderül, a túraútvonal mellett van, elsétálunk, felhívom a hölgyet, elszállásol minket, nagyon szuper helyünk van.
Egy 15 négyzetméteres szoba fürdővel és “konyhával” (több nem is kell lakótérnek), viszont az utca túlodalán szembe egy nagy telek házzal, ami szintén az Övék, az udvar részt használhatjuk játékra Herceggel.
A hölgy unokái imádják Bubut, óriásit játszanak Vele, majd elvonulnak.
Félve megkérdezem a mosási lehetőségeket, felajánlja, szedjen össze a mosnivalót, a gép megoldja.
Boldogság van, kiteregetek amint lejár a gép, délután be is szárad.
Iszonyatosan elfáradtunk az aszfalton, visszamegyünk a szobánkba, még mosás elött megfürödtem (arra sincs gond), majd vacsora, fekvés.
Holnap szerencsére nem órára kelek, remélem, sokáig hagy aludni Herceg.