Reggel 6-kor ébresztő, Kriszti kávét főz, mindenki ébredezik, pakolunk, fél 8 után nem sokkal indulás.
A stációkon át kellemes emelkedőn felérünk a Kálvária-hegyre, majd nézelődés után letérünk a Trianon-kereszthez, valami szuper a kilátás.
Mielőtt visszatérnénk a KÉK-re még elsétálunk a Borteraszhoz, valamint a Szulejmán-kilátót is megnézzük.
Újra a túraútvonalon, elsétálunk a Hét-forráshoz, Herci és Zeusz szabadon rohangálnak körülöttünk, mi közben kellemesen elbeszélgetünk, megállás.
Kényelmes reggeli, pecsét, majd elindulunk egy meredek kaptatón az Óház-tetőre.
Van térerő, felhívom a barátomat, ha tudnak, egy órával későbbre érjenek a találkozóhelyre, mert a nézelődés és beszélgetés, valamint a kitérők miatt előreláthatólag később érkezünk.
A kilátónál újabb megálló, nézelődünk, a távolban az Alpok csúcsai magasodnak.
Indulás, aszfaltra érünk, ami egészen a Vörös-keresztig kitart.
Nem sokáig időzünk, lejtős, újabb aszfaltos részen haladunk, a kilátás egy részen nagyon pazar, nem győzünk ámuldozni.
A Stájer-házak után végre letérünk az erdőbe, brutális emelkedőn, nagy nehezen elérjük a Hörmann-forrást.
Levegő után kapkod a "brigád", nemkülönben a kutyák is, végre "elkapjuk", pihenő, csak azért, hogy Írott-kőig hasonló meredeken, viszont nagyon köves szakaszon "vonatozva" tegyük meg a hátralévő 2,4 km-t
A vonatozás úgy alakult ki, hogy Zeusz (Péterék magyar vizslája) nem szereti, ha nem Ő van elől, így Bubuval szándékosan a sor elejére álltunk, Kriszti pórázra fogta Zeuszt, aki gyakorlatilag "felhúzta" túratársát a hegytetőre utánunk, végül Péter zárta a sort.
Nagyon mókás volt.
Célba érünk, megállás.
A maradék elemózsia, kávé, frissítő elfogyasztása után irány a kilátó legfelső szintje, az Alpok "karnyújtásnyira" van tőlünk, a látvánnyal nem lehet betelni, dehát sajnos indulni kell a találkapontra vissza, nagyrészt ugyanazon az úton.
Az aszfaltos rész a KÉK-kel együtt bicikliút is, nagyon sokan kerékpároznak, szembe velünk nagyon gyors tempóval jön egy biciklis lefelé a lejtőn.
Mellettünk az út túloldalán szintén egy kutyás túrázó van, a három kutya elég szélesen elfoglalta a másfél autó széles utat.
A biciklis elkezd kiabálni, hogy:"HÉÉÉ", ahelyett, hogy lassítana.
Nem sok hiányzik, hogy elüsse Zeuszt, majd behúzza a féket, nagy nehezen megáll Tőlünk kb. 50 méterre, éppcsak hogy nem esett el.
Felháborító, hogy "még Neki áll feljebb", ahelyett, hogy figyelembe vette volna, hogy ahol Ő száguldozik, az túraútvonal is egyben, nemcsak kutyával, de kisgyerekkel is nagyon sokan sétálnak ezen a részen.
"Idegállapotban" továbbmegyünk, "Jobb a béke" jeligére, de elég sokára nyugszik meg a csapatunk.
Visszaérve a Vörös-kereszthez, a parkolóhely felé tovább kell mennünk az aszfalton letérve a KÉK-ről.
A megbeszélt, módosított időponthoz képest is fél órás késéssel érkezünk, Karcsi nagyon elnéző, a büfénél megállunk egy búcsú sörre, üdítőre, kávéra közösen Krisztiékkel.
Fél óra múlva elköszönünk, vár az autó, indulás haza egy hónap után.
A kocsiban nagyon jó érzéssel gondolok a mai napra, hogy egy, a közösségi médiából megismert párral milyen szuper napot töltöttünk el a kutyákkal együtt.
Ez az emlék Velünk marad.
Szerencsére az autópályán nincs nagy forgalom, viszonylag hamar hazaérünk.
Jó végre itthon.
Élménybeszámoló után fürdés, pihenés, vacsora és újra a saját ágyamban álomra hajtom a fejem.
Két nap pihenő következik, majd a kaland utolsó része, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység.