Tegnap este annyi vendég volt az étteremben, több, mint fél órát vártam arra, hogy megmelegitsék a kajám.
Sebaj, nagyon hálás vagyok, Herceg addig pihen a szobában.
Vacsi, fekvés, nem tudok nyitott ablaknál aludni, mert nagy a nyüzsgés a sétálóutcában.
Meleg van nagyon, takaró nélkül vagyok, nagy nehezen elalszom.
Éjjel felébredek fél 2—kor, kinyitom a fürdőszoba ajtaját, legalább Bubu tudjon hűsölni.
Be is vonul, reggelig nem is hallom.
Fél hétkor ébresztő, készülünk ( az éjszakai kevés pihenés miatt nehezen), 7:10—kor indulás.
Meglátogatom a kollégákat, kitérő, brutál nehéz zsákkal (merthogy kaptam mindent, mi szem—szájnak ingere) indulunk tovább.
Elhagyva Sümeget 4,5 km aszfalt, hatalmas forgalommal, végre letérünk az erdő felé, megállás.
Elengedem Herceget, nagyon boldog, végre megszabadult a póráztól.
Kisvásárhelyig erdő, egyenes szakaszon, majd beérve ismét a “nyugalom szigetére” érünk.
Semmi autó, semmi zaj, nagyon jó érzés.
A pecsétnél “ráérünk”, fél óra pihi, letérünk a KÉK—ről a szállás felé, Mihályfa 2,5 km aszfalton.
Tűz a nap, árnyék nulla, odaérünk, baj van.
Az “okos” szerint a bolt délután 2—ig van nyitva, az igazság viszont, hogy csak 10:30—ig ( a kiírás szerint).
Bentről beszédet hallok, bekopogok.
Egy hölgy ajtót nyit, elmondom neki, bajban vagyunk kajaügyileg, nagyon segítőkész, kiszolgál, megoldódott a probléma.
Hát igen, az emberi pozitív tulajdonság.
Az árnyékban felhívom a szállásadót, kb negyed óra múlva érkezik, közben kiderül, a pihenőnk előtti lépcsőnél hűsölünk.
Bemegyünk a parkba, megérkezik a hölgy, elfoglaljuk a szállást, “végre” lazulhatunk.
Mosás, borotválkozás, HATALMAS játék Hercivel (be kell pótolni a tegnapi napot), majd a délután már csak így telik el.
Kikefélem Bubu szőrét, megint játék (nagyon boldog), elpakolom a száraz ruhát, Én is pihenek.
Holnap a Szajki—tavakig szintemelkedés nélküli szakasz vár ránk, de több, mint 20—km (ellenben a mai 13,4 km—el), korán szeretnék indulni, elkerülvén a hőséget, ráadásul, ha megoldható lesz, pancsolni is szeretnék Herceggel a strandon.