Tegnap délután összeraktam a jelentősen könnyebb zsákom (minimum 10 kg—val könnyebb), majd mentális felkészülés a Börzsönyre.
Hajnalban 5—kor ébresztő, a barátom hatra Nálunk van, indulás Nógrádra.
Pesten keresztül kell vergődni, elég nehéz, kiérünk, egy—két “benézés” után 9 előtt pár perccel megérkezünk.
Búcsú után indulunk Hercivel (elég nehezen viselte az autós szakaszt), a Szultán—kereszt a cél.
Beérve az erdőbe elég közelről szarvasbőgést hallok, ami egyre csak közeledik.
Tanácstalan vagyok, mit tehetnék, Nálam van a sípom, belefújok, lesz, ami lesz.
Ez abból a szempontból hatásos volt, hogy a szarvas elindult az ellenkező irányba, viszont Bubu valamiért azt hitte játék van.
Megnyugvás után tovább indulunk, emelkedni kezdünk.
Mivel a reggeli elmaradt, elég nehezen haladunk.
Felérve a kereszthez, ivószünet, majd irány a Csóványos (A Börzsöny legmagasabb csúcsa, 934 m ), nagyon meredek emelkedőn.
Az emelkedőn egyszer csak Bubu leül, oldalra néz.
Az 1000 km alatt most előszőr látunk vaddisznókat (ez is “kipipálva”).
Fél 1—re felérünk, nagyon megizzadok, kajálni kell.
Megnézem a telefont, van “minden” (térerő, internet) , 9 fokot mutat a hőmérő.
Tényleg fázom, felveszek “minden hosszú és vastag ruhát”, csípős szél fúj, semmit nem ér a vastag ruha.
Mire végzünk a reggelivel, lefagy a kezem.
Szeptember vége felé ez azért mégiscsak durva.
A kilátó tetejére 133 lépcső visz fel, viszont a kilátás pazar.
Ha tiszta lenne az idő, lehetne látni a Magas—Tátra hegyvonulatait, de sajnos ködös, felhős, így semmit nem látunk.
Indulás Nagy—Hideg hegy felé.
Olyan hullámvasút, mint a Mátrában, fel—le.
Közben egy 36 tagú osztállyal találkozunk szembe, megállás, fél óra múlva tudunk továbbindulni, ugyanis egyszemélyes ösvény az út.
Beérve a turistaházhoz, megállunk pecsételni, még egy iskolás csoport (Ki van akkor a suliban?).
Pici szünet után irány a következő pecsét, kezdetben kanyargósan, majd végig meredek, brutál lejtős, egyszemélyes, nyílegyenes ösvényen, ami ráadásul nagyon köves is.
Nehezen, de beérünk a Kisinóczi turistaházhoz, addigra a nap is kisüt, ismét pecsét, majd irány a falu.
A szállás mellet elmegyünk a bolt felé, bevásárlás, visszafordulunk, megérkezünk.
Van két kutya, nem igazán “haverkodnak” Hercivel, sebaj, csak lesz valami.
Egy idő után a két “házőrző” elvonul, előkerül a frizbi, játszunk.
Kifulladás után leülök a teraszra, a nap pont szembesüt, élvezem a meleget.
Menet közben megérkezik egy újabb szállóvendég, kiderül, Ő is KÉKtúrás, elbeszélgetjük az időt.
Elég későn van fekvés, de holnap ismét otthon alszom, nagyon motiváló tud lenni az érzés.