A tegnapi blog megírása után Bubu úgy gondolta, még egy kis frizbizés belefér vacsora előtt. (Nem kellett volna)
Játszunk, majd nagyon féloldalas fejjel hozza vissza a játékszert.
Megnézem a fülét, nem látok semmit, gyanús volt, hogy már nem akart érteszaladni, amikor eldobtam.
Visszajön frizbi nélkül, látszik, hogy valami nincs rendben, bújik, mutatja a jobb fülét, “Gazdi, valami nem oké”.
Toklászra gyanakszom, megnézem mégegyszer, de nem látok semmit, a hallójárat tisztának tűnik.
Egyre jobban szenved, egyszer csak lefekszik, nem csinál semmit, nagyon látszik, hogy baj van.
Elkap a frász, keresek a neten egy állatorvost, szerencsére a szomszéd faluban van, felhívom, fél kilenc után tud csak kijönni.
Folyamatosan agyalok, sajnálom Bubut, láthatóan szenved, megérkezik a doki.
Beszélünk, hogy mi történt, nyugtatót kap Herci, felfektetjük az ágyra, dolgozik a profi, 5 perc küzdelem után, nagyon mélyről kivesz egy 3,5 cm—es toklászt.
Még mindig egyben van a gyomrom az idegtől, kezdek megnyugodni, Bubu is lepihen, vacsi se kell neki (gondolom a nyugtató dolgozik), úgy döntök, reggel nem érdekel, mikor ébredünk, indulunk, amikor indulunk.
Vacsorázok, bár nincs étvágyam, fürdés, fekvés, majdnem éjfél van.
Reggel fél hétkor, Őfelsége úgy gondolja, ki kell mennie, már nem fekszünk vissza, másfél adag kaját kap, merthogy este kimaradt, úgy tűnik, rendben van (Nemhiába “túrakutya” :) ). Megnyugvás.
Összepakolok, elkészülünk, úgy döntök, Hollókőn reggelizem, indulás (minél hamarabb elhagyni Felsőtoldot, volt elég rossz emlékünk).
A falu határában van egy “tenyér” formájú kilátó, addig meredek kaptató, akkor is felébredtem volna, ha nincsenek a tegnap esti történések.
Elindulunk lefelé, beérünk Hollókőre, egy bolt van, megállás, reggeli, egy—két dolgot elintézek, ráérősen, kényelmesen elindulunk Nógrádsipek felé, csak 12 km.
Az nem elég, hogy megint meredeken emelkedünk, de a rengeteg légy miatt most se tudunk megállni levegőt venni, ráadásul a páratartalom nagyon magas, izzadok, mintha muszáj lenne.
Felérve a tetőre, lejtő következik a “jobbikból”, “haverok” még mindig velünk vannak, a távolban láncfűrész hangját halljuk.
A következő kanyar után egy tábla figyelmeztet: “Vigyázat, fakitermelés!”
Lánctalpas rakodó dolgozik, az út teljesen járhatatlan egészen a falu határáig (Gondolom, az elmúlt napok esőzései nem múltak még el).
Kikerüljük, beérünk Nógrádsipekre, pont időben, hogy a boltot még nyitva találjuk (14—ig van nyitva), szállásadó felhív, minden oké, becuccolunk.
Le se bontom a “karácsonyfát”, kiszedem, ami ma estére és reggelre szükséges, pihenünk, lazulunk, korai vacsi, hogy pótoljuk a tegnap estit, a kupaktanács úgy dönt, holnapra nagyon meleget mond, ezért 7 után indulunk, hogy ne “ezer fokban” kelljen gyalogolni, majd Terényben kipihenjük a holnapi korai kelést.