Tegnap este megettem az utolsó levesem (elszámoltam magam), plusz a közeli étteremben elvitelre vettem sztrapacskát. A boltban vettem szalámit, kiflit, a reggelim is meg lesz.
Vacsi után, mindketten nagyon kimerültek voltunk, sikerült FORRÓ vízben fürdenem, ugyanis nagyon fáztam, 9—kor lefekvés.
Az órát 3/4—ed hétre állítottam be, mert a busz, amivel átmentem Mátraszentistvánra, 9:40—kor indult, de nem a faluból, hanem kívülről, nem tudtam, mekkora séta vár ránk a buszmegállóig.
Reggel nagyon frissen ébredtünk, egészségügyi séta, Pocket Coffee, fogmosás, készülődés, reggeli, még mindig csak fél kilenc.
Elindulunk, nem tudom, milyen hosszú a plusz táv.
9—re kiérünk Bőgős—rétre, még 40 perc a busz. A plusz 2,2 km.
Stoppolunk, egy jó fej autós felvesz, bevisz Szentistvánra, fél órával hamarabb vagyunk, indulás.
Az út eleje meredek, aszfaltos, majd beérve az erdőbe, egyszemélyes ösvény, nem véletlen, hogy a Mátrabérc túraútvonal együtt megy a Kékkel.
Kétoldalt, “leszakadó” hegyoldal, sokszor kidőlt fák keresztezik az utat, igazi “para”.
Menet közben tőlünk kb. 10 méterre egy nagyon magas fa megadja magát a természet erejének, hatalmas robajjal kidől, nemsokára beérünk az Ágasvári turistaházhoz.
Fél óra pihi, nyitva a büfé, kávé, hűtőmágnes, különleges pecsét, Bubu addig játszik a szállóvendég gyerekekkel.
Indulunk, az “okos” szerint 2,4 km folyamatos, nagyon meredek lejtő, Hercit elengedtem, hempereg a földön, rá kell szólni, hogy “csak óvatosan, mert ha legurulsz a jobb oldali hegyoldalon, nem tudom, ki megy utánad (ugyanis még mindig a bércen vagyunk) “, leérünk, (de jó, hogy nem felfelé kellett megtennem ezt a részt), egyenes szakasz, sajnos egy kihalt fenyvessel, majd Mátraverebélyig ismét lejtő, de tűző napon, ma legalább nem fáztam...
Mátraverebélyen szépen elterelték az útvonalat, hogy kikerülje a falu legszegényebb, kissebbségi részét (legalább nem kellett atrocitástól tartanom), majd a falu határában masszív emelkedésbe kezdünk, igaz nem sokáig.
A további rész Szentkútig végig erdős, lejtő.
Odaérve fél óra pihi a jobbikból (fürdetés, nasi Bubunak, energia szelet), majd indulunk, mert Sámsonháza nem a szomszédban van.
Egy kis emelkedő után nagyon sok lejtő a masszívabb fajtából (Hova sűllyedünk?), Sámsonháza előtt egyenes szakasz a völgyben, kerülgetjük az elmúlt napok esőzéseinek nyomait, majd keresztbe az úton villanypásztor, megoldjuk.Beérve a faluba hivatalosan is elhagytuk a Mátrát, holnap már a Cserhátban gyalogolunk.
A falu kétajkú lakosságú (Magyar és Szlovák), elsőre nagyon beleszerettem.
Sirok mellett ez a második nagyon szimpatikus település.
A szállás szuper, igényeltem vacsorát és reggelit is (Oliva vendégház).
Épp az előbb hozta a szállásadó a kaját, grillezett csirkemell, tepsis krumpli, savanyúság, palacsinta.
Már csorog a nyálam.
Mivel ma elszámoltam magam a távban, remélem, holnap, a pihenőnapom előtt csak 17—18 km lesz az út, amit meg kell tennünk.
A “karácsonyfát” le se bontottam, csak a holnapra szükséges dolgokat szedtem elő, remélem, a pihinapon mindenre IS lesz lehetőségem a felszerelésemmel kapcsolatban.
Korai fekvés lesz, reggel időben (8 körül) indulunk, hogy mihamarabb élvezhessük a pihenőnapot.