Tegnap este lefekvéskor nagyon hideg volt a faházban, így alváshoz zoknit húztam és minden hosszú ruhát magamra vettem.
A paplanra még egy pokrócot is magamra terítettem, valamint az elektromos radiátort is bekapcsoltam.
Hajnal 2-kor felébredtem, végre elfogadható a hőmérséklet a szobában, lekapocsoltam a fűtést.
6:45-re volt állítva az ébresztő, előtte az eső kopogására felébredtem.
Ráérősen készültem "így is, úgy is elázunk " jeligére, majd 8:20-kor start.
Törökmezőig végig szakadó esőben mentünk, semmi állattal nem találkoztunk, kilátás se volt, gyorsan odaértünk.
Mivel korán vagyunk, felhívtam a barátom, ha tud, jöjjön hamarabb Visegrádra értünk.
Oké, reggeli nélkül indulás Nagymaros felé.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kitérünk az erdőből az aszfaltra (Ekkor már mindenem "is" csurom víz), szembejön Velünk egy pár.
Kiderült, Ők is azt a gondolkodást követték, amit Mi, nem akartak még jobban átázni.
Negyedóra beszélgetés az esőben, indulunk, visszatérünk az erdőbe, de csak azért, mert így rövidebb az út a pecsétig.
Komp indulása előtt 20 perccel ottvagyunk, kiderül, a pecsét miatt vissza kell menni a vasútállomásra.
Csipkedjük Magunkat, sikerül megszerezni a lenyomatot, irány vissza, elérjük a kompot.
Tartottam tőle, Bubu hogy fog viselkedni (merthogy kompon még nem utazott), de semmi baj nem volt, végig nézelődött, amíg átértünk a túlsó partra.
A találka a kikötő parkolójában volt megbeszélve, van még egy jó fél óránk, szerencsére az eső is elállt, így leszedem a zsákvédőt, leveszem az esőkabátot, lecserélem a vizes pólómat egy szárazra (kezdem magam komfortosan érezni), majd reggelizek (fél egy).
A megbeszélt időre odaér a fuvar, beszállás, indulunk, holnap pihenőnap van, majd pénteken belevágunk az utolsó szakaszba.