Múlt héten megnéztem, milyen, ha sorozatterhelésnek van kitéve a szervezet.
4 nap túrázás a Bakonyban, napi átlag 20 km.
Sajnos Herci ( a kutya) nem volt Velem, de tapasztalatszerzésnek így is nagyon jó volt.
Érintettük a KÉK egy részét (Kőris-hegy), sikerült átélni, milyen, amikor "pihenő üzemmódba" kapcsol az agy, kilométereken  keresztül sétálni egymás mellett egyetlen szó nélkül, csak a "semmi" működik és a végtelen, megnyugtató, sűrű erdő.
Hátunk mögött hagyva a rohanó hétköznapokat, a nyugalomnak egy olyan állapotába jutni, amit megfogalmazni szinte lehetetlen - ez az érzés felbecsülhetetlen -.