Reggel ismét 7—kor keltünk, kezdjük a reggeli rutint, megjelenik a szállásadó, kellemesen elbeszélgetünk, fél kilenc körül indulás.
A szállásról jó sok aszfalt újra a KÉK—re, majd mezős rész, hogy Sörédet érintve, Bodajkig szinte eseménytelen szakasz következzen.
Bubu itt is elenged, közben egy kialakított pihenőnél reggeli, fél óra megállás.
Beérve a településre, megtaláljuk a pecsétet, tovább.
Bodajk határában meredek emelkedő, majd brutális lejtő, hogy leérjünk a Galya—patak völgyébe.
Valami álomszép, ahogy végig a patak mellett haladunk, közben rengeteg turistával találkozunk, vannak köztük kutyások is, Bubu mindenáron ismerkedni szeretne.
Elhagyjuk őket, újra elengedem Hercit, a “szabadság öröme” most is látszódik, elkanyarodunk a pataktól.
Pici emelkedő, egyenes, megpillantjuk a Fehérvárcsurgói—víztározót.
Kezdődik a logisztika, ugyanis bolt csak a faluban van, a szálláshelyemtől több, mint 2 km—re.
”Okos” megnéz, megoldás megvan, indulunk, letérve a KÉK—ről.
Beérünk, a boltban bevásárlás, a parkban “ebéd” (délután 2—kor), majd elindulunk a szállás felé, csak az a “bibi”, hogy a jelzés és az okos teljesen mást mutat.
Egy halvány emlékem szerint nemrég módosították az útvonalat, elindulunk azon a pecsétet megszerezni, hogy aztán visszafordulva közeledjünk a szálláshoz.
Ismét aszfalt, odaérünk, elfoglaljuk a szállást, meglátok egy mókust.
Le szeretném fényképezni, nem sikerül, sebaj, van még hátra a mai napból.
Közben elered az eső (most is esik), nagyon megnyugtató hallgatni.
A mosáson kívül a napi rutin kész, Bubu ragyog miután játszottunk, most pihi van.
Hűlik az idő, felveszem a pulóvert, jól fog esni a forró fürdő (már ha van meleg víz ), majd vacsora, fekvés, hogy holnap újra felvegyük a fonalat...