Tegnap este fejedelmi vacsorát csináltam magamnak (Zacskós leves, konzerv sárgaborsófőzelék, kínai tészta), kiültem a teraszra, semmi mozgás, lefekvés.
Reggel fél 7—kor ébresztő, a belerázódásnak köszönhetően 8—ra már indulás kész voltam.
A kupaktanács (Herci és Én) úgy döntött, hogy a Szelce—völgyön megyünk keresztül kikerülve a KÉK—et, majd a Hucul—ménesnél becsatlakozunk, így megyünk le Jósvafőre.
Ilyet még nem láttam.
A völgyben a mezőn vezetett az út, két oldalt hegyek, egy igazi szurdok, valami varázslatos dolog.
A ménes előtt villanypásztor, megoldjuk, KÉKet megtaláljuk , majd elveszítjük, helyette SÁRGA sáv jelzés.
Ménes sehol, sajnos.
”Egy jó turista nem téved el, csak útvonalat módosít “ — első felvonás— alapon térkép elő, a sárga is bevisz Jósvafőre, jó az Nekünk, haladjunk.
Beérve a faluba, már van térerő, aznapi szállás felhív, leegyeztet, bolt is van, mehetünk, mehetnénk, ha találnánk jelzést.
Térkép elő, jel megvan, barlang bejáratnál fél óra pihi, pecsét, GO.
Brutál meleg, brutál emelkedő, összefutunk egy nagymamával négy unokával,  a gyerekeken nyomot hagyott az ereszkedés, Herci felviditja Őket, felérünk, egyszemélyes ösvény, több ösvény, benézzük, jel elveszít, “Jó turista...”—második felvonás—, fél óra kóválygás, jel megvan, a haladás iszonyat köves, víz fogyóban, beérünk a barlanghoz.
Árnyékkeresés, ÓRIÁSI fürdés, ivás, pihenés, pecsét, fél óra pihi.
A bazársoron van egy hamburgeres, újabb fél óra pihi, evés, a falu 1 km, beérünk, bolt, szállás megtalál, elfoglal, PIHI van.
Megjelenik a nagymama a gyerekekkel, kiderül, ők is ott szálltak meg, ahol Mi is.
Herci lekezel, cucc elpakol, a teraszon pihengetés, beszélgetés a Nagyival, gyerekek játszanak Hercivel.
Van még egy család a szálláson az Alföldről, bekapcsolódnak, nagyon jól elbeszélgetünk.
Napi rutin kész, lazulunk, már csak vacsi, fürdés, fekvés van hátra.