Tegnap este sikerült vásárolni a boltban, így ma reggel volt kajám.
Indulás kilenckor, kapásból összefutottam egy “nomád” KÉK—túrással (sátras) úgyhogy Bózsváig együtt toltuk.
Hercivel pihentünk egyet, Ő tovább ment, utána már nem is találkoztunk.
Somos Eszterékkel csak vacsoránál találkoztunk (az előző napi párocska), így a mai nap kettecskén telt Bubuval.
Bózsva előtt benéztük a jelet, így erdő helyett plusz 2 km aszfalt.
Sebaj, ide Nekünk az oroszlánt is.
Tiz percen múlt, hogy a boltot nyitva találjuk, ugyanis tízkor zárt. Indulás Kishuta felé.
Egyenlő brazil őserdő, brutális páratartalom, okos szerint 29 fok, Ja és rengeteg kidőlt fa.
Kishuta határában korai ebéd, majd GO tovább. Bolt, természetesen zárva, ismét tíz percen múlt. (Dél)
Nagyhutáig brutális aszfalt, árnyék alig.
“Megkaptuk az oroszlánt is...”
Itt követtem el tegnap este a harmadik hibát.
Csurom vizes cipőt ki kell szárítani reggelre, másnem, teletömni újság papírral.
A vizes cipő, izzadt láb, közel 100—as páratartalom megtette hatását, egyre nehezebb volt haladni.
A java még hátravan.
Nagyhuta után brutális emelkedő, majd megint fel kellett adnom az elvemet, ha nem akartam zakózni.
Völgyben egyszemélyes ösvény, tiszta dzsindzsa, rengeteg vízzel a tegnapi eső után.
Ja, térerő végig NULLA.
Az erdőből kiérve ismét aszfalt, a mai 19—ből kb.: 11 km.
Beküzdve Magunkat Vágáshutára, térerő nulla, internet semmi, bolt még hírből se, úgyhogy szájhagyomány útján kerestem meg a szállást, de nem mondta senki,milyen iszonyat meredeken kell felmenni a szálláshoz.
A szállás utcájának elején végre térerő, telefon, a szállásadó cuki volt, lejött Értünk kocsival.
A félreértett foglalás miatt, nem tudom, ki volt jobban zavarban, de ilyen pozitív élményben már rég volt részem, mindent IS kaptunk, ráadásul géppel moshattam... (Mókus—tanya, maximálisan ajánlom).
Hercit eléggé megviselte a nagy pára, az Én lábam se 100—as, de a lelkesedés töretlen.
Hétkor vacsi, korai fekvés, mert a holnapi nap nem lesz egyszerű.