Tegnap este a szálláson összeismerkedtem egy brigáddal, úgyhogy a mai nap nehezen indult.

Gyanús volt, hogy dörgött—villámlott, de hát erre való az “okos”, hogy megmondja a tutit.
Eső lesz, pedig még a szamarak se bőgtek.(Amúgy egyet se láttam)
Sebaj, mint egy kis diák az első napján, lelkesen nekiindultunk Hercivel.
Az első km—ek jól mentek, de valahol Bodó—rét felé félúton megérkezett a jelzett égi áldás.Á, mondom ez csak szemerkélő eső, nem lesz baj.Az első hibát itt követtem el, így az első pecsétpontnál pólócsere.

Talákoztam egy párocskával, akikről kiderült, hogy a következő 3 napban ugyanazokat a szakaszokat járják végig, mint Mi, tehát együtt fogunk menni, ha minden jól megy.
Na tovább...
Páratartalom közel 100%, úgyhogy már nem csak az esőtől voltam csurom víz.
Nagy—Milicre felfelé egész kellemes emelkedőn, majd a “cél” előtt iszonyat meredek.
Félút...
Fél óra pihi, Herci kunyizik a kajámból, meg az energiaszeletből, majd sziesztázik, míg Mi hárman beszélgetünk.
Tök jó, mai szintemelkedés letudva, mehetünk.
Aha, oké, hogy leereszkedünk a Milicről, de hogyan.
Fel kellett adnom az elvemet, (Nem engedem el az erdőben Hercit), különben tuti zakó lett volna a vége.
Második hiba: Az esőkabát csak dísznek van?
Lefelé úgy rákezdett a zuhé, hogy mire a hátizsákból kivettem a ponchót, a második póló is csurom vizes lett.
Füzérnél elváltak útjaink, mert Nekik ott volt szállásuk, így megint ketten maradtunk Hercivel.
Közel egy óra esőszünet a fűzéri vár parkolójában található büfénél, majd amikor tisztulni kezdett, Nekiindultunk, hogy leküzdjük az utolsó három km—t.
Kisütött a nap, fullasztó a hőség.

A szállás rendben (Öreg Bence Vendégház), de a kisbolt csak négyig volt nyitva, meg talán este héttől.
Megnézzük, reménykedünk, hogy holnap reggelre tudok venni valami kaját.
Herci IS kimerült, úgyhogy pihizgetünk. Mosással megvagyok, a cuccot reggel fogom összepakolni, addig is tud száradni.
Ja, megint esik....