Igenis számít, hogy legyen célunk, mert nincs olyan szél, ami jó lenne annak a hajónak, amelyik nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart, de az út az ami fontos, az út tanítja meg, hogy hogyan éljük jól az életünket, az út tanít hálára, türelemre, együttérzésre, megértésre.
És minél több ilyen kis út, beteljesített kis cél van az életemben, annál teljesebbnek érzem, mert ugyanilyen hálával és elégedettséggel szeretnék majd ott állni a végső cél, a halál előtt.
Ha a teremtő majd leltárt tart földi életem fölött, és megkérdezi, hogy mit kezdtem az ajándékba kapott élettel, akkor azt mondhassam, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, hogy örömmel töltsem meg.
Mert a végén úgyis csak az fog számítani, hogy mennyit szerettem, mennyi örömet hoztam e világba és mennyire tudtam hálás lenni ezért.