Este megint nagyon forró vízben fürödtem (fel is melegedtem), majd vacsora (zacskós leves, hamburger, sült krumpli) után hamar ágyba kerültem.
Bubu érdektelenül nézte az eseményeket, szerintem ő is várta a mai napot, mintha érezte volna, hogy pihenőnap következik.
Hajnalban megint felébredtem 2 körül, elég nehezen aludtam vissza, Herceg is úgy gondolta, hogy éjszaka is lehet foglalkozni vele.
3/4—ed 7—re állítottam be az ébresztőt, hogy mire a főzött kávé érkezik, felébredjek.
Megjön a kávé, közben a teraszról látom (illetve nem látom a hegyeket), hatalmas köd van a völgyben.
Hát tényleg közeledik az ősz.
Irénke nénivel most is elbeszélgettük az időt, a készülődés elcsúszott, már 8 is elmúlt, hogy indultunk.
Kiérve a faluból, folyamatos nagyon enyhe emelkedő finom sóderes úton, észre se veszem, már majd 200 métert emelkedtünk.
Németbányáig majdnem végig ilyen út egy kis letérővel a “Napkövekhez”.
Érdekes látvány az öt kő körben, középen egy hatalmas lapos kővel.
Visszatérve a sóderes útra, nemsokára egy meredek lejtő, egyszemélyes ösvényen, leérünk.
Beérünk a faluhoz, a pecsét miatt 200 méter kitérő, feltölteném a vízkészletet, de sehol egy közkút.
Tudtam, hogy Városlődig esély sincs vizet vételezni, megoldás kell.
Egy ház előtt egy ember almát eszeget, odamegyünk, beszédbe elegyedünk, segít rajtunk.
Elindulunk, de csak azért, hogy a falu szélén meg is álljunk reggelizni.
Fél óra pihi után indulás, nagyon kellemetlen, nagy kavicsos, sóderes úton, a lábamnak se és Hercinek se tetszik.
Elengedem, legalább Ő ne szenvedjen, boldogság van, bele is szalad a derékig érő fűbe, majd oda—vissza rohangál.
Kb. 1,5 km—en keresztül ilyen az út, hogy utána bevigyen az erdőbe a KÉK, ahol egyszemélyes ösvény, kétoldalt megint embermagasságú csalánnal.
Hogy Én mennyire utálom ezt a növényt.
Miután jól összecsipkedett, kiérünk egy erdei útra, végre tudunk tempót diktálni, egy pihenőhöz érve összefutunk egy “nomád” turistával.
Pár mondatot beszélgetünk, felhívja a figyelmem, hogy lesz egy “gázos” rész, villanypásztorral.
Tudomásul veszem, volt már ilyenben részünk az elmúlt időben.
Aha, csak nem ilyenben.
Továbbmegyünk, megint egyszemélyes útra váltunk, legalább a csalán elmaradt, majd egy mezőhöz érve következett a villanypásztor.
De milyen!!
Fél személyes ösvény, bal oldalt az áram, jobb oldalt szeder és akác, valamint csalán keveréke, ember magasságban.
Több, mint 1 km—en keresztül így haladunk (haladunk?), sokszor 4—5 centi van csak Herceg és a drót között.
A végén slusszpoénként egy 160 centis, rozoga létrán kellett átmászni, aminek a fokai nagyon keskenyek.
Hát most kiderül, megérte—e a kutyasuliba járni.
MEGÉRTE.
Herci nagyon ügyesen átmászott, Én is, de csak azért, hogy 20 méter múlva újra meg kelljen tenni, csak a másik oldalra lefelé.
Újra létrázás, majd még mindig villanypásztor mellett kiérünk az aszfaltra.
A faluig 1,5 km—en ilyen az út, beérve a kocsmánál van a pecsét, lerendezzük, kérdezősködünk a bolt és szállás felől.
Megvan mindkettő, boltnál megállj, bevásárlás, a pultos hölgy nagyon segítőkész, egy másik, rövidebb utat javasol, mint az italkimérésben.
Már meg se kottyan az újabb 1,5 km aszfalt, odaérünk a szálláshelyre, kiderül, olyan, mint egy kemping (közös kis konyha, közös fürdő), sebaj, egy külön faház csak a mienk.
A recepción elbeszélgettem a hölggyel, kiderült, nagyon sok zarándok és KÉK—túrázó kérdezte már előttem, hogy lehet—e géppel mosni.
Megbeszéljük, ráadásul van száritógép is, ma este, tiszta, száraz, vastag, hosszúruhában lehetek.
Amig ez lezajlik, előkerül a frizbi, a parkban, ami nagyon lejtős, emelkedős, hatalmasat játszunk 1,5 órán keresztül Bubuval, alaposan elfárad a mai 23 km után.
A következő szakasz ellátmánya nem postán jön, hanem házhozszállítással, meg is érkezik, megnyugvás, lazíthatunk.
Reggel nem is állítok be ébresztőt, Herci irányíthatja a felkelésem.