Tegnap este úgy voltam vele, mivel elég kevés a táv másnap, ráérünk később kelni, azt gondoltam, majd 10 körül lefekszem.
Nem jött össze, már fél kilenckor ágyban voltam, nagyon hamar elaludtam, aminek az lett az eredménye, hogy 3 órakor felébredtem, kiengedtem Hercit eü.sétára, majd megpróbáltam visszaaludni, nagyon nehezen sikerült.
Hétkor csörgött az óra, úgy látszik, egyre nagyobb rutinom lesz a készülésben, nyolc előtt minden megvan.
Induláskor picit felhős volt az ég, viszont elég rendesen fújt a szél, fel kellett vennem a széldzsekit.
Van Gánt határában egy elhagyott bauxit—bánya, nem a KÉK mentén, arra gondoltam, letérek, megnézem, van időm.
Hát tényleg olyan, mintha a Marson lenne az ember, pofás kis hely.
Visszatérek a túraútvonalra, megnézem az okost, plusz 3 km volt ez a kis kaland.
Sebaj, ma aztán tényleg nem kell kapkodni.
Indulás. Kb. 2,5 km—en keresztül egy sóderes úton gyalogolunk, odaérünk egy pihenőhöz, reggeli.
Már 10 óra is elmúlt hogy nekilódulunk, a Géza—pihenőig folyamatos, de nagyon kellemes emelkedő a szurdokban (még mindig meseszép az egész).
Odaérve itt is “zsákszünet”, kilátás is van, jól érezzük magunkat.
Egyenes szakasz következik, majd lejtő, egész messze be lehet látni az erdőbe, (állatoknak nyoma sincs) elengedem Hercit.
Meg van bolondulva a szabadságtól, rohangál, hempereg, vigyorog, Én is mosolygok, milyen kis bohóc.
Messziről láncfűrész hangja hallatszik, ahogy haladunk, közeledik a hang.
Visszakötöm Bubut, egy kanyar után meglátjuk az erdei munkásokat, a KÉK—től kb. 30 méterre dolgoznak.
Elhaladunk mellettük, majd nemsokára, hatalmas robajjal kidöntenek egy fát, nem volt jó hallani a Zemplén és a Mátra után a fakidőlést.
Megyünk, elcsendesedik minden, újra szabadságot kap Herci, megállunk itatni, folyamatosan vigyorog, készül egy—két közös fénykép, nagyon szép emlék lesz.
Indulás, nem sokára jön szembe velünk egy idős hölgy (Ő is Kéktúrázik),megállunk, váltunk pár szót, kiderül minden este program, hogy elolvassa a blogomat. (Nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel a kalandunk.)
Kiderül, Ő is ott fog megszállni a következő két napban, ahol Mi is, mondom neki, Várgesztesen a szarvaspörköltet ne hagyja ki. :) Nem fogja.
Továbbmegyünk, egyenes, majd lejteni kezd az út, beérünk a Csókakői—vár feljárójához.
Meredek lépcsőn vezet az út, nem számoltam, de minimum 50—60 lépcsőn kell felmenni.
Felérünk, kiderül, kutyával is be lehet menni, ráadásul ingyenes, nem habozunk, bemegyünk.
A kilátás pazar, a következő két nap útvonalát ki is tudtam sakkozni, a távolban még a Bakony csúcsai is látszanak.
Miután jól kinézelődtük Magunkat, lemegyünk a vár parkolójába, pihenés.
Délután 2 óra.
Van egy büfé, ahol lehet kapni hamburgert.
Még a túra előtt elhatároztam, ha lesz lehetőség, mindenhol enni fogok, hogy hol a legfinomabb.
Eddig ez volt a harmadik legfinomabb, (1.: Aggtelek, 2.: Felsőtold határában).
Éhes is voltam, gyorsan elfogyott, az “ebéd” is megvolt.
Megnéztem az “okost”, hol van a mai szállásunk, le kell térni jócskán a KÉK—ről, sebaj.
Elindultunk lefelé, bolt, bevásárlás, emelkedőn kell felmenni a vendégházhoz, felérünk, a látvány mindenért kárpótol, itt is a lábaink előtt a következő napok útvonala.
Sajnos elhagytuk a Vértest, holnap már a Bakony kezdődik, de tudom, hogy az is milyen szép, tavaly szeptemberben voltunk túrázni egy hetet a párommal.
Napi rutin kész, sajna frizbizni nem tudunk, nincs hely, így marad a pihengetés Bubunak is.
Reggel megint nem kapkodok, szintén elég rövid (16km) a táv, de a Fehérvárcsurgói—víztározóra nagyon kíváncsi vagyok, ott biztos elidőzünk, ráadásul onnan nem messze lesz a holnapi szállásunk.