Szerencsére este 6 után érkeztek a főző emberek, addig nyugtunk volt.
8 körül megjött a siserehad, ez már Hercinek is sok volt, szó szerint bemenekült a szobába, elég nehezen tudtam megmagyarázni a gyerekeknek, hogy holnap korán indulunk, pihenni kell a kutyának.
Eddigre megfürödtem, merthogy közös fürdő volt és nem akartam zavarni, így már csak a vacsi volt hátra.
Megkináltak engem is lecsóval, de addigra meg volt melegítve a konzervem, finoman visszautasítottam.
Egész időben lefeküdtem (9 után), nem is hallottam a gyerekeket, majd a felügyelők kiültek a teraszra, fél kettő után vihorászásra ébredek, reggelig nem is tudtam aludni, csak forgolódtam, ráadásul a nyakam is elfeküdtem.
Átállitottam az órát fél hat helyett hatra, semmit nem ért.
Összeraktam Magunkat, 7:10—kor indultunk.
A reggeli hűvösben Szandaváraljáig mezőn indultunk, majd erdő, rengeteg feketeszederrel, enyhe szintemelkedéssel , majd a faluba lejtőn érkezünk, nagyon tetszik.
Szandaváralja után 1,9 km emelkedő az “ébresztős” fajtából, viszont ismét nagyon szép, ezúttal sűrű erdőben haladunk.
Átérve a gerincen lejtés, 5 percenként megállás, szerintem rég túrázhattak erre, az összes pókhálót “megnyertem”.
Leérve egy juhász, legelteti a birka—, kecskenyájat vegyesen, van vagy 100 állat, közöttük kell átmennünk, igazán szép látvány.
Becskére beérve fél óra megállás, reggeli, (merthogy elmaradt a szálláson), frissítés, még csak 10:15.
A falu után mező, majd több, mint 1 km DZSINDZSA.
Megriasztottunk egy őzcsaládot, a bak mögöttünk két méterre a két suta előttünk vágtat át a gaztengeren, a nőstény visszafordult, nagy csörtetéssel eltűnt mindenki a rengetegben.
Megyünk tovább, a túrabotom beakad a szederbe, majd beleakadt a lábamba,hatalmasat zakózom.
Elengedem Hercit, nehogy még jobban összegubancolódjunk, félreül és mintha csak ember lenne, vigyorgó, lihegő pofával nézi, amíg nagy nehezen feltápászkodom.
Erre már Én se tudom megállni, hatalmas röhögésben török ki, szerintem ha valaki látott volna, simán hülyének néz, csak sajnos a túrabot elgörbült, nem lehet összecsukni (sebaj, majd megoldjuk).
Kiérve a sűrűből,egy lucernamező következik, a távolban látni az útjelző táblát, mint egy jó kisdiák, aki figyelt az órán, “két pont között legrövidebb távolság az egyenes,” letérek az ösvényről, keresztül a mezőn.
Kétszemélyes erdei úton folytatjuk, majd újra egy picit gazosabb, hogy utána nagyon kellemes emelkedőre váltsunk.
Az emelkedő tetején meglátunk egy túratársat, szemmel láthatóan minket vár.
Odaérünk, első kérdése: “Te vagy az, aki egyben tolja az OKT—t egy kutyával?”
Kiderül, rendszeresen követi a blogomat, a képeket.
Ő a Kékkört teljesíti, szintén egyben, az ellenkező irányból, csak annyi a különbség, hogy az 2550 km, az OKT 1168 km—hez képest.
Pár perc eszmecsere, majd tovább.
Enyhe, de folyamatos emelkedő, majd kellemes lejtő végig erdei úton, hogy aztán a falu határában, kiérve a napra, “megüssön Minket a meleg”.
Beérve a pecséthez (presszó, mellette bolttal) még csak 13 óra, több, mint 1 órát pihenünk, közben jön egy 4 tagú egyetemistákból álló “KÉK csapat”, beszélgetünk, majd indulunk, a szállásig aszfalt, tűző nap, több, mint 1 km—en keresztül.
Elfoglaljuk a szállást (Bakancstanya), szét se pakolok,—Bubut is nagyon megviselte az utolsó 3 km, ki van ütve— hanem mint ma, holnap is korán szeretnék indulni, úgyhogy a tegnap este pótlására vacsi után nagyon korán lesz fekvés.
Hercivel a mai frizbi elmarad, szemmel láthatólag nem is akar játszani.
