Tegnap este mindent kiteregettem, teljesen lebontottam a “karácsonyfát”, a cipőmet teletömtem papírral, hogy valami felszívja a vizet reggelig, de tudtam, hogy vizes cipőben kell elindulnom.
Mosni nem tudtam, felesleges lett volna, mert esély se látszott arra, hogy reggelig megszáradjon, így az utolsó száraz, tiszta garnitúrát készítettem elő másnapra a vízhatlan zsákból, a többi ruha úgyse szárad meg, talán a következő szálláson tudok teregetni, esetleg a mosás is megoldható lesz.
Vacsora, bár nem igazán tudtam enni, a fele meg is maradt (Zacskós leves, hamburger, sült krumpli), fürdés hideg vízben, ugyanis valamiért nem volt bekapcsolva a meleg viz, lefekvés, mint akit leütöttek.
Bubu meg se mozdult egész este, amíg pakolásztam, Ő is nagyon kimerült.
Hajnalban 5 után felébredtem (szerintem még mindig a tegnapi túra hatása alatt állok), pörög az agyam, felkelek, kezdem a reggeli rutint, szembesülök, hogy nincs reggelim.
Matekozás, talán majd Galyatetőn tudok kajálni (10 km).
Visszabuszoztunk a Kékesre, nagyon hideg van, kb. 14 fok, felveszem a széldzsekim (az legalább száraz), elindulunk, végig lejtő a következő pecsétig.
A Csór—hegyre viszont a másik oldal, brutális emelkedő, 400 méter alatt több, mint 100 méter szintemelkedés.
Vércverésig hol le, hol fel, de light—os verzióban, majd megint el kellett engednem Hercit, mert leereszkedtünk a Csór—hegy tulsó oldalán, ráadásul nagyon köves, csúszós részen.
Ismét emelkedünk egy picit masszívabban, majd enyhül az emelkedés, de folyamatos egészen Galyatetőig.
Az egyetlen boltban veszek reggelit (fél 12—kor), kaja, Bubu kunyizik, jól lakunk, indulás Mátraszentisvánra.
Majdnem végig lejtő, majd egyszemélyes , de nem rossz ösvény, a falu határában ismét kövesre váltunk, nagyon gáz a helyzet. A cipőm már nem vizes, viszont a lábam nagyon felpuhult, egyre rosszabb haladni.
Nagyon sok turistával találkoztunk.
Beérünk, pecsételünk, megvan a buszmegálló (ugyanis a mai szállásom Mátraszentimrén van), félóra várakozás a buszra, pihenünk.
Megérkezünk Szentimrére, a hétvégén falunap van, nagyon nagy a tömeg.
Megkeressük a szállást, felhívom a szállásadót, beszélünk, nagyon rendes, kimoshattam mindent, fúj a szél, hol felhős, hol napos, van rá esély, hogy reggelig megszáradjon.A cipőm kiraktam a teraszra, estére meg is szárad.
Herceg szőrét kikeféltem, merthogy tegnap nem lett volna értelme, “ragyog”.
Talán ma jobban tudok vacsorázni, korai fekvés lesz, hogy utolérjük magunkat a pihenésben, holnap ismét 20 km feletti a táv, bár annyira már nem lesz sok a szintemelkedés.