Tegnap este a lakók tárcsáztak, én “buzizom” a laptopot, egyszer csak a nagymama megjelenik egy tányér sült hússal, megvendégeltek. Nagyon jólesett a gesztus, a hús is finom volt, így a smack leves és konzerv kaja elmaradt.
Későn kerültünk ágyba Bubuval, ezért reggel azt hittem, nehéz lesz a kelés.
Ehhez képest óracsörgés előtt felkeltem, frissnek éreztem magam, az óra fél hatot mutat, szokásos reggeli rutin.
Az idő esőre áll, bízzunk a legjobbakban.
Fél nyolckor elindultunk, mert át kellett buszozni Szarvaskőre, megérkezés, kényelmes reggeli, végre van net és térerő, telefon átnéz, mai szakasz lecsekkol, indulunk egy laza tempóban, az eső érdeklődés hiányában elmaradt (szerencsére), helyette felhős, szuper 23 fok.
A falu határáig masszívan emelkedünk, a friss ellátmánnyal a karácsonyfa kb. 20 kg, fel is ébredünk rendesen.
A többi tájegységhez képest ami furcsa volt, hogy végig egy kavicsos autóúton haladtunk, semmi dzsindzsa.
Rozsnakpusztáig kellemes, folyamatos lejtő, pici aszfaltos úttal fűszerezve, megérkezünk a pecséthez, se térerő, se internet, fél óra pihi.
Indulás után masszív emelkedő sárral keverve, szerencsére hamar felérünk.
A “haverok itt is társultak”,—mondom én, hogy olimpiai sportágnak kellene nyilvánítani a hadonászást—, de egyszer csak elmaradtak.
Helyette, mintha az őszi erdőben sétálnánk, mindenhol lehullott, sárga és barna falevelek.Pedig még csak augusztus van, de nagyon szép.
Leérve a siroki várhoz, nézelődés, pihenés, nagyon korán vagyunk.
Kényelmesen elindulunk a faluba, meredek betonúton, beérünk, bolt, vásárlás, megpróbálom felhívni a kempinget, ahol a mai szálláson van.
Nem veszik fel a telefont, így kénytelen vagyok segítséget kérni, szájhagyomány útján elmagyarázza egy idős bácsi, hogy: “ Odáig egyenesen, kétszer jobbra, majd egyszer balra fordul, továbbmegy és jobbra lesz a szállás”, megtaláljuk, bár a holnapi nap ez miatt plusz 2 km lesz.
Beérve a kempingbe elfoglaljuk a helyünket, még le se pakolok, Bubu hozza a frizbit, pedig ma is 21,5 km—t mentünk.
Oké, játék.
Elindulunk a recepcióra elintézni a “piszkos anyagiakat”, megszólít egy idős bácsi, beszélgetünk egy jó fél órát, kifizetni a szállást, majd visszafelé a faházhoz egy fiatal pár állít meg minket, hogy “Hallottuk, hogy Kéktúráztok”, ismét fél óra, pedig a kis faházunk nincs 50 méterre a recepciótól, de sikerült visszaérnünk több, mint egy óra alatt.
Visszaérünk, megjelenik egy kiskutya, Herci egyből hozzászalad, kiderül, egy 10 fős sátras társaságé, ismét beszélgetés , Bubu és “Kinga” játszanak.
El se tudtam képzelni, hogy egy kempingben ekkora a közösségi élet.

Este korai fekvés, mert holnap reggel 7-kor indulás meghódítani a Kékest, így 5 után kelünk.