Tegnap este gyönyörködtem még egy kicsit a fecskék táncában, akik a teraszra építettek fészket, majd fürdés, vacsi, ráérős lefekvés, mert reggel csak fél hétkor csörög az óra, ugyanis csak 14 km a táv.
Herci fél hatkor úgy gondolta, hogy eleget aludtam, ki kell mennie WC—re, de miután elintézte dolgát, picit visszaszunditottam.
Éjszakára nyitva hagytam az ablakot, szépen lehűlt a szoba, kellemes volt a pihenés.
Óracsörgésnél nagyon fújt a szél, picit komor volt az égbolt, “okos” vajon mit mond. ESŐ lesz...
7—kor rákezdett a jobbik fajtából egy kis villámlással fűszerezve, csak eláll kilencig.
Hát NEM.
Sebaj, indulás, beöltözve.
Az egy szem boltnál megálltunk kaját venni, kedves német túratársam ott pihenget.
Kiderült, tegnap ott maradt István—kúton, csak me reggel jött tovább.
Ha nem melegben, majd esőben tolja a km—t.
Út eleje kellemes kaptató, egész jó a tempó.
Mogyoróskára beérve, mintha tündér faluba értünk volna.
Csodás kis parasztházak, még szebb porták, valami álom.
A falu végén irány az erdő, egész jó...
Egy mező közepén reggeli, persze Herci megint úgy gondolta, hogy ami az enyém, az az Övé is.
GO tovább, eső hajthatatlan, csak lesz valami.
Hát lett.
Az Arka—patak völgyébe beérve megtudtam, milyen nyáron korcsolyázni, iszonyat csúszós volt az eső miatt.
Rengeteg fa ki volt dőlve, Bubu majdnem végig szabadon, az akadályokon sokszor csak úgy tudtam átmenni, hogy a hátizsákot előreküldtem hírhozónak (át raktam a fatörzsökön), majd hol alatta, hol felette, vagy kikerülve leküzdöttük az agility pályát.
Ja, az eső még mindig esik.
Kb négy km harc után fény az alagút végén, elkanyarodunk a pataktól.
Nem is tudom, láttam—e már ekkora dzsindzsát.
Fél személyes ösvény, belógó ágak midenfelől, ponchó semmit nem ér, minden csurom víz, amikor szemben megjelenik egy pár.
Herci megijedt, majdnem nekik ment, kölcsönös megnyugtatás után, az utolsó km—t leküzdve beértünk Arkára.
Eső elállt.
A szálláson csak úgy tudtam elfoglalni a helyem, ha előtte mindent lepakoltam, ami csurom víz volt, ha nem akartam, hogy a szoba is vizes legyen.
Közben szólt a szállásadó, hogy az előre feladott csomagom a szobában, tök jó, a következő pihenőnapig megvan az ellátmány.
Megengedtek egy mosást géppel, most minden ruhám tiszta lesz, ráadásul atomjaira szétszedtem a felszerelésem, mindennek lesz ideje kiszáradni holnap.
Lazulás van, Herci is úgy gondolja, úgyhogy csak nézzük a gyönyörű tájat, hallgatjuk a semmit, pihenünk.
Vacsora az ellátmányból konzerv sólet, meg egy—két sör pihenésképp.
Holnap végre nem órára kelünk, meglátjuk, Bubu mikor csinál ébresztőt.
Az időjárás holnapra is esőt jósol, legalább “nyalogathatjuk” a sebeinket...