Tegnap este iszonyatosan fáztam, hiába vettem fel minden hosszú ruhát.
Felfedeztem, hogy a szálláson hűtő—fűtő légkondi van, bekapcsoltam 23 fokra.
Olyan forró vízben fürödtem, amit a bőröm még elbírt, kellemesen felmelegedtem (Ha van meleg víz , mindez megoldható).
Forró zacskós leves vacsorára, a maradék lasagne, a bakonynánai szálláson kapott ajándék süti, kényelmes lefekvés a MELEGBEN.
Az alvással nem is volt gond, 7 előtt magamtól ébredtem, Herci egész éjjel aludt (úgy látszik, Ő is fázott), szokásos rutin, felhívom a szállásadót, a “piszkos anyagiakat” is lerendezzük, összepakolok, indulunk 8 után nem sokkal.
Nagyon hideg van (11 fok), így felveszem a pulcsit és a széldzsekit is.
1,5 km aszfalt kifelé a városból, majd kellemes emelkedő, lejtő ismétlődik.
Beérünk Borzavárra, pecsételünk, eredetileg itt szerettem volna reggelizni, de annyi kutya ugatott, hogy inkább “elnapoltam”.
Kiérve a faluból nagyon sok aszfalt, jobbra Tőlünk egy őzbak vágtat el a bokrok sűrűjében.
Tovább aszfalton (2 km) Szépalmapusztáig, majd hogy még rosszabb legyen, nagykavicsos út az erdőig.
Végre letér a túraútvonal, pihizünk, de nem reggelizünk, mert a Kőris—hegyet tele hassal nehéz lenne abszolválni.
Igy csak egy csokit eszünk KÖZÖSEN, majd indulás, Kisszépalmapuszta felé újra aszfalton, majd erdei úton.
A Bakony legmagasabb pontja innen 1,7 km, gondoltam brutális szinttel, nem tévedtem.
Szerintem ebbe a távba sűrűsödött bele a mai szintemelkedés.
Fél óra alatt leküzdjük, felérünk, megállás.
Rengeteg kirándulóval találkozunk a kilátónál (pedig hétfő van), Bubu ki is használja az alkalmat egy kis ismerkedésre, most is nagyon népszerű.
Egy óra pihi, reggeli (délben), majd indulunk lefelé Bakonybélbe.
Kb. 1 km aszfalt, majd ahol a KÉK betér az erdőbe, egy csoporttal találjuk szembe Magunkat.
Kellemesen elbeszélgetünk, negyed óra múlva nekilódulunk, irány a falu.
Az erdő gyönyörű, egy kedves kollégám által megosztott idézettel jellemezném az utunk.:
”A fák arra is megtanítanak, hogy ne akarj mindig rohanni, hanem olykor tudj megállni is.”
Hát Mi nagyon sokszor megálltunk, nézelődtünk (Mint ahogy a KÉK során számtalanszor).
Ezt vártam a Bakonytól, meg is kaptam, nagyon szép a sűrű erdő.
Szuper lejtős rész után “már megint” aszfaltra érünk, hogy egy laza 2 km után beérjünk a faluba.
Tavaly szeptemberben a feleségemmel itt voltunk egy hetet, (ugyanazon a szálláson, mint ma) ismerős a hely.
Miután elrendeztem a pecsétet, elindulunk a szállás felé, majd bolt, bevásárlás, utána elmegyünk a “Bisztróba”, (ma se konzerv lesz a kaja), elvitelre kérünk hamburgert, sült krumplit.
Odaérve a szállásra Irénke néni megismer, kedvesen betessékel, lepakolunk, kávét kapok, beszélgetünk.
Nagyon sokáig “traccsparti”, így a “napi rutin” sokat csúszik.
Sebaj, megérte.
Játék Bubuval, “rendbetétel”, már 6 óra is elmúlt.
Fáradt vagyok, de mégsem érzem, feltöltődtem.
Ma nem pihentem szó szerint, de a beszélgetés után nem is nagyon érzem a fáradtságot.
Reggel kapok főzött kávét, (már alig várom), indulás 8 óra körül, hogy holnap odaérve Városlődbe, PIHENŐNAP következzen.