Tegnap este “ráérünk” jeligére elég későn feküdtünk le, már 10 óra is elmúlt.
Hajnalban fél 4—kor felébredtem, Bubu is megmozdult, de csak azért, hogy vissza is feküdjön.
Én is visszaaludtam, 3/4—ed 8—kor keltem.
Magamhoz tértem, megjött a szállásadó, meghozta a száraz, tiszta ruháimat, nagyon örültem.
Elbeszélgettük az időt, fél 10 körül elkezdtem összepakolni, tíz után nem sokkal elindultunk.
Másfél km aszfalt után bevesszük Magunkat az erdőbe, kellemes úton haladunk, MAJD:
Sűrű erdő, még sűrűbb erdő, egyszemélyes ösvényre vált és jött a feketeleves.
Ember magasságú csalán, még jó, hogy Herci hozzám van kötve, különben simán “elveszteném”.
Rövid nadrág van rajtam, reumás az elkövetkező időben tuti nem leszek.
Nagyon összecsipkedett ez az undorító növény.
Nagyesztergárig 90%—ban ilyen út (kb. 6,5 km), tisztul az út, meglátjuk a házakat, egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a KÉK—en megyek, ami bevisz a faluba, hanem a falu mellett egy földúton, ami kikerülni az aszfaltot, a település határában így is, úgy is aszfalton kellett folytatni Zircig, de legalább egy pár száz métert megspóroltunk.
Nagyon nagy a forgalom, se Bubunak, se nekem nem tetszik, dehát nincs mit tenni, elkerülni nem lehet.
Beérünk, a vasútállomáson pecsét, majd kitérünk meglátogatni a kollégáimat.
Majd két órát beszélgetünk, negyed 3—kor továbbindulunk a szállás felé, útközben nyitva van egy bolt, veszek magamnak másnapra reggelit, ezzel sincs gond.
Odaérünk a vendégházhoz, egész pofás, csak itt sincs udvar, játszani nem lehet, ráadásul a kert végén közös a kerítés a szomszédos telekkel, ahol két hatalmas kutya van, elég agresszívan viselkednek, Bubunak nem is jön be a dolog, inkább a faházban pihizünk, felkészülünk a holnapi napra, a Bakony legmagasabb pontján (Kőris—hegy) fog átvezetni az utunk Bakonybélig.
Reggel meglátom, mikor indulunk, de biztosan nem olyan későn, mint ma.