Délután megjött Simon a munkából, elég ramatyul néz ki (iszonyat kimerült), beszélgetünk egy pár szót,felvonul a szobájába, nem is látom már.(Mint ma kiderült 21 órát aludt, olyan fáradt volt.)
Tettem—vettem fürdés, vacsi, fekvés 10 óra körül.
Reggel magamtól ébredtem 6 órakor, nagyon kipihent voltam (hát azért a saját ágyam mégiscsak más....).
Kényelmesen összekészülődtem (mintha csak egy szálláson lennék :) ), Bubunak gyanús volt, hogy nem kapott reggelit (szerintem érezte, hogy ma is utazunk).
8:20—as busszal irány Bicske, majd 8:55—kor vonattal Szárligetre.
Elterveztem, hogy ma aztán nem sietünk, mert csak 17 km a táv.
Elindulunk szép komótosan (2,2 km aszfalt), majd be az erdőbe, nyugis séta Csákányospusztáig.
A büfénél reggeli (már megint májkrémes zsömle szalámival :( , otthonról hozott...), továbbmegyünk.
A Mária—szakadékban fél km—en keresztül nem győzök csodálkozni, annyira szép.
Egy igazi szurdok, ráadásul nem a legalján, hanem az oldalában vezet az út.
Kiérünk sajnos, de csak azért, hogy valami álomszép erdőben haladjunk Vitányvár felé, pici emelkedővel.
Felérve, kis kitérő, nagyon tetszettek a romok, visszacsatlakozva a KÉK—re benézzük a jelet, plusz 1 km, sebaj, nem sietünk sehova.
Nemsokára elérünk a Rockenbauer Pál emlékfához, csak állok és nézem, elgondolkodom, hogy 42 éve ő is ezen az úton haladt.
Még kellemesebb sétára váltunk Szarvas—kútig.
Pofás kis pihenőhely, csak mivel az utóbbi időben nem nagyon esett az eső, nem folyik a víz a kútból.
Sebaj, van még egy kis vizünk, tovább Mátyás—kútig (reménykedünk, hogy lesz a kútnál folyadék).
Bubu nagyon élvezi a lassú haladást, ki is használja, “minden bokornál” megáll szaglálódni, tényleg nem kapkodunk, nincs hova sietni.
Odaérve a pihenőhöz “tömeg”, van egy szabad pad, lecuccolok, megnézem, van—e víz a forrásnál, szerencsére nem kell szomjasan megtenni az utolsó km—eket.
Egy fiatal hölgy is ott pihizik, szemmel láthatóan túrázik.
Beszélgetni kezdünk, kiderül, ott volt a szállása tegnap, ahol Mi fogunk megpihenni a mai napon.
Összebarátkozik Hercivel, fényképezgeti, nagyon aranyosak.
Jó fél óra múlva továbbindul, Mi még lazulunk, jön két srác bringával.
Szintén elkezdünk dumcsizni, még 20 perc “pihi”, majd lelkileg feltöltődve, nekiindulunk az utolsó etapnak.
Sétálgatva fél 3—ra beérünk Várgesztesre, kiderül, a bolt a falun kívül van az ellenekező irányba, plusz 3 km oda—vissza, nem zavar, majd bevásárolva vissza indulunk, ugyanis a szállás a falu tulsó felén van, megérkezünk fél 4—re.
Szuper kis hely az erdő szélén a KÉK mellett.
Nem gondoltam volna, de a Vértes is legalább annyira tetszik (ha nem jobban), mint a Szalonnai—, valamint az Upponyi—hegység.
Megérkezve nem is mosok, csak Bubut teszem rendbe, lazítunk, relaxálunk, egy igazán szuper napon vagyunk túl.
Mivel holnap délelőttre esőt mond, “sakkozok”, hogy megússzuk, ha lehetőségem lesz rá, csak 9—10 körül indulok, ugyanis holnap is csak 17—19 km a táv, ráadásul Gánton pihenőnapunk lesz kedden.
