Tegnap este fél 9 körül befutott a plusz szállóvendég, már lefekvéshez készültem.
Sebaj, megbeszéljük, nem zavar a villany, tesz-vesz, Mi pedig alszunk.
Nem is tudom, mit csinált lefekvésig.
Hajnalba arra ébredek, hogy a hölgy sikítozik, kiderül, Bubu odament hozzá és megnyalta a lelógó kezét.
Megnyugszik mindenki, alvás tovább, fél hatkor magamtól ébredek.
Halkan, reggeli rutin, indulás előtt kiengesztelésképpen írtam egy üzenetet, otthagytam 3 energiaszeletet és egy banánt.
6:50-kor indultunk, ugyanis kitaláltam tegnap este, hogy mi lenne, ha otthon aludnék, logisztika sikeres, nincs gond, gyerünk.Koldusszállásig majdnem egyenes szakasz, 8-ra odaérünk, reggeli, pihi, indulás.
Megszólal a telefon, Laci (a gyerekkori barát, érdeklődik, merre járunk, mondom, majd a válasz: "Hát akor jó túrázást, majd még találkozunk. Nem is gondoltam semmire, továbbmegyünk.)
Gyönyörű, aljnövényzetmentes erdőbe értünk, messzire be lehet látni, valami fantasztikus.
Az emelkedőket szuper lejtők követik, elérjük az autóutat, majd visszafordulunk, hogy egy gyönyörű mező mentén haladjunk.
Beérve az erdőbe emelkedő, kiérünk az aszfaltra Tornyópuszta felé, gyalogolunk, majd Velünk szembe fut valaki lefelé a lejtőn.
Hát persze, hogy Laci (leesik a tantusz,hogy miért mondta, hogy még találkozunk, reggelente erre szokott futni), mosolygunk mindketten.
Leülünk, frissítés ( hozott banánt, innivalót), Bubu is pihen, beszélgetünk. Nagyon jól esett.
Jó 20 perc után indulás.
Az aszfalton tovább, majd be az erdőbe, emelkedünk, hogy majdnem felmenjünk a Somlyó-hegy csúcsára.
Kezdünk ereszkedni, elérjük a kulcsosházat, pecsét, pihi.
20 perc múlva gyerünk, Szárliget még 12 km.
Leérünk a völgybe, egyenes, majd egyszemélyes, ösvény, derékig érő csalánnal.
Átküzdjük Magunkat, a vizünk elfogyott.
Én kis naiv, azt gondoltam, Nagyegyházán (következő település) lesz közkút, tévedtem.
Becsengetünk egy házba, a házigazda nagyon segítőkész, feltöltjük a készleteket, tovább.
A falu határában, az M1 autópálya alatt átmegyünk egy alagúton csak azért, hogy utána brutál emelkedőn kelljen tovább felfelé pár száz métert haladni.
Végre egyenes, szusszanunk, már csak 1,5 km, továbbmegyünk.
Lejtős rész a jobbik fajtából, beérünk a vasútállomáshoz, még van 40 perc a vonatig.
Hogy ne kelljen buszoznunk pluszban, kitalálom, ha Nálunk vannak bátyámék, megkérem, jöjjön értünk autóval Bicskére, rendben van.
Hazaérünk, szokásos rutin (merthogy a párom nincs itthon), persze, picit lazább, de reggel a 8:20-as busszal megyünk vissza Bicskére, majd vonattal Szárligetre,hogy tovább folytassuk a KÉK-et Várgesztes felé.