Este nagyon korán lefeküdtem az előző napi bejegyzésben említett okok miatt, aludtam majdnem 10 órát, reggel nagyon friss és üde voltam én is és Herci is.
Svédasztalos reggeli, pótoltam a tegnapi csökkentett étkezést, félő volt, hogy indulunk el a jóllakottságtól.
Kényelmesen elbeszélgettem az időt a szállásadóval, majd megérkeztek az aznap kezdődő tábor felügyelő tanárai is, velük is dumcsiztunk egy sort, az indulás elég későn sikerült, már 9 óra is elmúlt.
Kelemérig végig aszfalt, pecsét a Tompa Mihály múzeumnál, indulás tovább aszfalton.
Felérve a dombtetőre a jelzés bevitt az erdőbe, de csak azért (kb.:200 méter), hogy ne felejtsük a bokrokat, szederindákat, majd vissza az aszfaltra.
kb 1 km után most már tényleg bevesszük magunkat az erdőbe, egyre komolyabban gondolom, hogy a hadonászást új olimpiai sportággá kellene tenni, tuti aranyérem.
Igazi hardcore az út, az új társaim ismét a szúnyogok.
Egyszerre kb 10 helyen csípnek meg, a szúnyogriasztó spray semmit nem ér (minek hoztam el egyáltalán).
Kellemes kaptató felfelé, majd ereszkedünk, elérjük a Mohos—tavakat, gyors itatás, mert nincs nyugtunk a “haveroktól”.
Haladás, majd kiérünk a műútra, nagyon szuper árnyékos, lassan családtagnak fogadom az összes vérszívót.
Az aszfalt kikezdi a lábam, de egyszer csak beérünk Putnokra.
Megtaláljuk a szállást, nagyon korán vagyunk, a mai volt az eddigi legrövidebb táv, 13 km.
Lepakolunk, megkeressük a boltot, vásárlás kész, meglátok egy hamburgerest, késői ebéd, vissza a szállásra.
Ma ismét moshattam géppel, minden be is száradt, bepótoltam az elmúlt napokban elmaradt dolgokat.
Herci bundája ragyog, kiegészítettük a mozgásigényét (frizbi), majd az árnyékban pihengetünk.
Nem is baj, hogy így alakult, mert a holnap nem lesz egyszerű, ha mindent megnézünk, amit elterveztem, akkor több, mint 22 km vár Ránk, ráadásul hőséget mond, bár az erdőben azért egy picit jobb, hacsak nem lesznek ismét “haverok”.