Este kaja után még egy kicsit kiültem a teraszra, Hercit elővigyázatosságból kikötöttem a terasz korlátjához, sötétedés után megjelent előttem a fehér dám szarvas.
Lefényképeztem, a vakura Bubu észrevette, neki indult, póráz csattan, megfogja, szarvas elszalad, ennyi volt.
Lefekvés, majd 3—kor arra ébredek, dörög, villámlik, szakad az eső (de jó, hogy ma pihenőnap van).
Eszembe jut, a szappant otthagytam Bódvaszilason, ráírok Viberen a szállásadóra, legyen szíves vegyen egyet nekem, szinte azonnal jön a válasz, OKÉ. (Mikor alszik vajon Noémi?)
Még tegnap szólt, lehet, hogy a második éjszakát a lakókocsiban kell töltenem.
Nem állítottam be ébresztőt, de már hétkor fenn voltam.
Tegnap géppel mostam egy adagot, reggelig nem száradt meg, kiteregettem a napsütésbe, amíg száradt, elkezdtem pakolni, ha költözni kell, ne akkor kapkodjak.
Dél körül megjött Noémi, arcán pánik, mindjárt itt van az első család a sokból, és még “ezer” dolga van.
Takaritás, pörgés, mosás beindít, család megjön, elsőre tök szimpik,  nincs gáz.
Sorba érkeznek a családok, lassan teltház, nem kell a lakókocsiban aludnunk, megnyugvás.
Délután úgy elbeszélgettem az időt a lakókkal és Noémival, miközben a gyerekek fárasztották Bubut, hogy minden félbeszakadt. De nagyon megérte.
Ennyire kedves, közvetlen, segítőkész szállásadó “ritka, mint a fehér holló”, meg kell becsülni.
Abszolút rugalmasan állt mindenhez és hogy Schwarzeneggert idézzem: “Még visszatérek” (A következő téli túra helyszíne már megvan.).
Igaz,  térerő nulla (szó szerint), internet csak Wifiről (de van), a csönd és nyugalom, megfizetethetetlen.
Mielőtt elindult haza, “beetette” a szarvasokat, ma este is sokáig leszek a teraszon...
Emberek! Igenis létezik még olyan, amikor hallod a csöndet.
Mindjárt fürdés, vacsi, nézelődés, “korán” fekvés, mert bár csak 20 km alatti táv vár holnap, azért oda is kell érni...