Tegnap este, jól elbeszélgettük az időt, késői vacsi, fürdés, fekvés, reggel időben(fél 7) ébresztő.
Kényelmesen összepakoltam, lakótársam, kiderült, nem a sátorban aludt, hanem a fedett teraszon egy lócán, mert egy macska éjjel mindenképp be akart költözni hozzá.
Reggeli, majd mielőtt indulunk, hagytam ott Kristófnak is kaját, tudjon reggelizni, megbeszéltük, ha más nem Szelcepusztán találkozunk.
A falu után a Szabó—Pallag erdészházig majdnem végig emelkedő, nagyon köves, viszont szép az erdő.
Reggel mielőtt indultunk, megnéztem az időjárást, felhős, de kellemes 23 fokot mondott.
Háát az erdészháznál fél óra esőszünet, azt hittem el se akar állni.
Derenkig egész jó, kényelmes séta lejtőkön, kezd kitisztulni az ég.
A szellemfaluban épp búcsú van, kb. 30 ember, egy két kirakodó, közös mise, éneklés, miegymás.
Kajaszünet, jó fél óra pihengetés, mert nagyon korán vagyunk.
Irány Szelcepuszta.
Na, ki találja ki, mi következett?
Igen, brutális lejtő.
Bubu elenged, mint aki kiszabadult a börtönéből, rohangál körülöttem, megnyugszik, épségben leérünk.
A völgyben végig egy sebes, bővizű patak mellett vezetett az utunk, Herci szomjas, de a víz elfogyott az utolsó 3 km—re.
Megállás, nézegeti a vizet, egy—egy kortyot iszik, hallgatja a csobogást, majd bátorságot merít,óvatosan, a szélére “kúszik”, belemegy, megriad, kitalálja, mégse szomjas.
Egy idő után legyőzi Önmagát, jól tele issza magát.
Beérve Szelcepusztára egy enyhe emelkedő után, “belebotlunk” egy szarvasba, elszalad.
Talákozom a szállásadóval (Noémi, igazán szuper házigazda) mesélem neki, mit láttunk, mire mondja, hogy a turistaházzal szemben van egy dámszarvas telep, csak rossz a kerítés, minden reggel kijönnek, ne lepődjek meg, ha este az ablakból látok egy—két szarvast, ráadásul a mókusok is ide szoktak.
Alig várom az estét.
Kinn ülök a teraszon, Bubu kikötve mellém (hátha jönnek a dámszarvasok), pihengetés, lazulás van.
A napi rutinnal megvagyok, reggel ráérünk felkelni, bár ahogy Hercit ismerem, korai ébresztő lesz.