Herci tegnap este minden vacsit IS megevett, félő volt, hogy indulunk reggel.
Fél nyolckor keltem, aludtam majdnem 10 órát, nem is tudom, voltam—e ilyen kipihent.
Szokásos reggeli rutin, majd eszembe jut, hogy Rakacaszenden csak reggel és este van nyitva a bolt.
A “Google a barátunk” jeligére kiderítem, hogy a következő napi szálláson (Bódvaszilas) van bolt, van minden.
Hát akkor nem 10—kor indulunk.
9 után nem sokkal nekivágunk, nagyon frissek vagyunk, csipkedjük magunkat.
A jelzések szép sorban jönnek, majd egyszer csak vége szakad.
Megnézem az “okost”, kiderül, iszonyat letértünk a KÉK—ről, valahol nagyon benéztem...
Épp indulnánk tovább, mikor megjelenik 3 kedves hölgy, ők is a jelet keresték, csak az ellenkező irányból. 
Megállunk pihenni egy esőbeállóban, elbeszélgetünk, majd a képet összerakva közösen rájövünk, az elmúlt időszakban módosították az útvonalat, mint kiderül, a jelzések rendben vannak.
Közös szelfi, búcsú, GO tovább.
Rakacaszenden gyors pecsét, vízvétel, hajrá...
Tornabarakonyig szép, tiszta jelzésekkel ellátott út, nagyon korán vagyunk (3/4—1).
Szállás elfoglal, szállásadó nagyon kedves, 14:30—kor busz Bódvaszilasra.
Aggódtam, Bubu hogy bírja, de semmi gáz nem volt, nézelődött.
A buszról sajnos elég szegény környék tárult elénk, Bódvalenkén egy kecskét láttunk legelni a kerítésen kívül az út menti árokban szabadon.
Beérünk a faluba, vásárlás a boltban, majd (mivel megvettem a másnapi ellátmányt) felhívom a következő napi szállásadót, elviszem hozzá a motyót, holnapra is rendben vagyunk.
Fél 5— kor vissza busz, igazi RETRÓ szállás, nagyon tetszik.
Kerti zuhany a fürdési lehetőség, a házba a vizet a közkútról visszük, ha el van zárva a kerti csap.
Vacsorára Frankfurti leves, rántott csirke bulgurral (vagy mittudomén hogy hívják), nagyon jól érezzük magunkat.
Reggel 1/2 hétkor ébresztő, mert holnap a Szalonnai—hegység vár ránk.