Ma reggel, egész jól ébredtem, bár tegnap este jól bevacsiztam (konzerv sólet, zacskós tészta leves).
Az idő kellemes, picit felhős, 18 fok.
Indulás előtt átmentem reggelit venni a kisboltba (Mini Coop), ami majdnem szemben van a szállással, majd 9—kor indulás.
Baktakékig, majdnem végig aszfalt, ráadásul elég nagy forgalommal.
Van egy “Legenda” ezen a településen is (Szádváry Gyula bácsi), aki annak idején, mikor forgatták a “Másfélmillió lépést”, nagy barátságba került Rockenbauer Pál—lal.
Azóta segíti a túrázókat, valamint van több különleges pecsétje is.
Megkerestem a településen, jól elbeszélgettük az időt, majdnem 11 óra volt, hogy továbbindultam.
A falu után rengeteg lepke, kellemes haladás, amikor megszólal a telefon.
Felveszem, kiderül, hogy a Szelcepusztai csomag (következő heti ellátmány) még nem érkezett meg, pedig több, mint egy hete feladtam.
Megállás, telefon ide—oda, eredmény semmi.
Haladni kell, a “háttérben” mindenki az ügyön pörög, nekem jár az agyam, mi lesz, ha...
Abaújszolnok és Felsővadász között, nem is tudtam figyelni a környezetemre, kaja is elmaradt, pihenés is, csak az agyam jár folyamatosan.
Abaújszolnokon a pecsétnél megtámadott minket egy kutya,.... szerencsétlen....
Nem jött ki jól a sztoriból.
Felsővadászra beérve már látszott, hogy nem lesz a kedvenc falum, ismét kutyatámadás, ráadásul a pecsétet is áthelyezték, ismét vissza kellett fordulnom érte.
Bolt nyitva, vásárlás, mert Irotán semmi, a bolt ablakából látom, hogy egy gyerek közelit Hercihez, kiszólok, nem szeretném, nehogy baj legyen, csak nem tágít.
A pultos se szívbajos, hááát, finoman fogalmazva is elég szépen leoltotta a gyerkőcöt.
Kikeveredtem a faluból, a határban megálltam pihenni, közben az ellátmányt elpakoltam.
15 óra elmúlt és még előttem van 7 km.
Az ellátmány miatt, amit vettem, a hátizsákom, minimum plusz 4 kg.
Nehéz zsák, fáradtság, idegeskedés, lassú haladás.
Ismét csörög a telefon, a frász kerülget.
Kiderült, hogy rossz postára vitték a jövő heti ellátmányt, a szállásadó megszerezte, már előre is szimpi...
Ettől felszabadultunk, “belecsapatunk a lecsóba”, jó a tempónk.
Ismét nézelődünk, még a hátizsák súlya se zavar...
Olyan jó tempót diktáltunk, hogy 1 óra 15 alatt letoltuk a maradék távot.
Közben ismét rengeteg lepke, gyönyörű dimbes-dombos, lankás táj, nagyon szép.
Megérkezve a szállásra, elintéztem a napi rutint (mosás, Herci lekezelése, lábam kezelése), majd pihi.
Mivel lebontottam a karácsonyfát (hátizsák), egyszer csak Bubu megjelent a frizbivel.
Ez a kutya sose fáradt.
Játék, pihi, megint játék, most olyan, mint akit leütöttek.
Ráérős este van, mert holnap csak 10—kor indulok, a mai 23 km—hez képest, holnap csak 14 km vár Ránk.