A tegnap esti időben fekvésből megint nem lett semmi,mert éjfélig beszélgettem a lakótársammal.
Ettől függtlenül a fél 7—es ébresztő nem volt rossz, bár hajnalban egyszer arra ébredtem, hogy esik az eső, ami még reggel is szemerkélt.
Kávé, reggeli, szendvicsgyártás, pakolás, fizetés a szállásért, GO.
A postán érkezett, következő heti ellátmány miatt a hátizsák több, mint 20 kg volt.
A hőmérő 17 (igen, tizenhét) fokot mutatott, nagyon kellemes volt az indulás.
Arka központjában eszembe jutott, hogy Herci frizbije a szálláson maradt, mert a 4 fős család gyermekei reggel még játszottak, úgyhogy visszafordultam.
Sebaj, az újrakezdés erősít...
Boldogkőváraljáig teljes aszfalt( majd még kb 15 km), beérünk, egy kutya szabadon, támadás, védekezés (mire nem jó ismét a túrabot), a falu után megszereztük a pecsétet, indulás tovább, a hűtőmágnes megszerzése elmaradt.
Sajnálom, hogy a várakba nem, vagy csak nagyon körülményesen lehet bevinni kutyát, de mint a terminátor is mondja: “Még visszatérek...”
Hernádcécéig mező (kukorica, napraforgó, búza),majd beérve a pecséthez, a panzióból kiszalad egy pici Border Collie, gazdája pánikban, ráadásul nem magyar (orosz), angolul mondom neki, “No problem...”.
Két perc játék, majd indulás, mert még sok vár Ránk...
Kisütött a nap, úgyhogy Gibártig a mezőn kitikkadtunk.
Közben gyümölcsös (sárgabarack), sajna messze voltak a kerítésen belül a fák, nem tudtam egy pár szemet szedni.
Gibártra egy főút vezet befelé, nagyon nagy forgalommal, nem volt egyszerű, de beértünk.A pecséthez egy jó 400 méteres kitérő, megszereztük, árnyék, fél óra pihi, reggeli,majd indulás Encsre, végig aszfaltozott bicikliúttal.
Gibárt után hivatalosan is magunk mögött hagytuk a Zempléni—hegységet, következik a Cserehát (NEM Cserhát).
A város első házai nagyon nagy szegénységről tanúskodnak, a közkút előtt 3—4 gyerek pancsol, meglátják Bubut, körénk sereglettek.
Beszélgetünk, majd előkerül a csokitéma.
Tegnap este egy külön zacskóba tettem a plusz, fel nem használt, vagy “többlet” csokit, műzlit, megkináltam őket.
Olyan boldogok voltak, hogy az egyik ölelgetett, a másik már tömte is magába, a harmadik, meg csak szorongatta a csokit, csillogó szemmel.BOLDOGSÁG!
Encs városán keresztül, végig járdán vezet a túra, Herci nincs a tömeghez szokva, meg is látszik a haladásunkon.
A város végén az autópálya?, vagy mittudoménmi alatt alagút vezet át, majd Abaújdevecser következett.
A falu végén a temetőnél árnyék, fél óra pihi, megnézem már az “okost”, hol tartunk.
Kiderült, hogy valami porszem csúszott a gépezetbe, elszámoltam magam, a 22 km—hez képest még plusz 5 hátravan.
Nagyon fájt...
Kiérve a határba, összefutottunk egy jelzésfestővel, megköszöntem, hogy segít Nekünk a tájékozódásban, majd hajrá tovább, egy tehén csorda mellet.
Az utolsó km—en nagyon sok társunk volt, a neve:LÉGY 
Beérve Fancsalra kiderült, hogy a szállásunk az a hely, ahol a KÉK—túra pecsét található a kerítésen.
Most pihi, Herci átmasszirozása, vacsi, holnapi cucc összekészitése, majd alvás, mert holnap is elég sok (vagy már nem is tudom) vár Ránk.