Este még 10 óra se volt, amikor lefeküdtem, reggel magamtól ébredtem 7 óra után, kipihenve.
Ma reggel se kapott reggelit Herceg, mert Dorogig busszal mentünk, nem szerettem volna, ha baj lesz. így betettem a hátizsákba egy adag tápot, ha megállunk pihenni, majd odaadom Neki.
Szerintem ma volt a fordulópont Bubu utaztatásában, nagyon nyugodtan, szépen viselkedve abszolválta az egy órás buszutat.
Dorogon tettünk egy 1,5 km-es kitérőt, szintén meglátogattam a kollégáimat.
11-kor továbbmentünk, ráálltunk a KÉK-re, irány Klastrompuszta.
Az elején a túrabotot nem is tudtam használni, annyira keskeny ösvényen, picit emelkedve haladtunk.
Amikor párhuzamos lett az útvonal a mellettünk emelkedő heggyel, akkor jöttem rá, a Pilis lábánál haladunk.
A látvány egészen az erdőig pazar volt (majdnem olyan, mint a Szelce-völgyben), majd beérve a sürűbe, az ösvény kiszélesedett erdei úttá, egészen a klastrompusztai pecsétpontig.
20 perc pihi, Bubu megkapta a tápot, nem nagyon kellett Neki, inkább csak ivott, sebaj, estére dupla vacsit kap.
Továbbindulás után kiértünk egy kaszálóra, ismét egész hosszan a hegy lábánál mentünk, nem győztem csodálkozni., közben folyamatosan lejtett az út.
Beérve Piliscsévre aszfaltra váltottunk 2-3 km-en keresztül (továbbra se szerettem), majd a falu után erdei úton irány Piliscsaba, csak egy baj volt, egészen a városig kb. 6-8 cm vastagon fel volt töltve homokkal, nagyon nehéz, kellemetlen haladni.
Leküzdöttük, beérünk, a pecsétet szerencsére egy jól látható helyre az útvonal mentére áthelyezték, nem kellett keresgélni.
A vasútállomáson keresztül kellett menni, Herci most látott életében elöször vonatot, leült, csak nézte, ahogy elhaladt előttünk, sőt még tovább követte a szemével a távolba is.
Szerintem nem tudta hova tenni, mi ez a hosszú "IZÉ", ami még mozog is.
Busszal ma is hazamentünk, hogy aztán holnap belevágjunk a következő 30 napos szakaszba egészen Kőszegig.
Hazaérve Bubu elterült az udvaron, mint a "Nagyalföld", Neki se tetszett a rengeteg homok.
Sebaj este átmasszírozom, jobb lesz.
A "napi rutint" a feleségem ismét megoldotta, nagyon hálás vagyok.
Reggel ismét elbuszozunk Dorogra, csak majd az ellenkező irányba, Tokod felé indulunk, hogy meghódítsuk a Gerecsét a csúccsal (Nagy-Gete).
A ma délután már a pakolásról, áthangolódásról szól, ismét nagyon hosszú lesz a következő időszak, nem csak Nekünk, hanem a családnak is.
Este nem kell kapkodni a lefekvéssel, mert reggel csak 9-kor indul a busz.